„Orbánnak mennie kell!”

Gyurcsány megalapította a Demokratikus Koalíció nevű képződményt, amelyben mindenféle ócska kommunista, volt MSZMP-s és MSZP-s elmebeteg vagy éppen hazaáruló tag lett. Elérkezett az első kongresszus ideje, és az elmeháborodott pártelnök ismét hatalmasat alakított. Olyat, mint Balatonöszödön. Hazudott, vádaskodott és úgy tett, mintha a világ leghülyébb embere volna. Mindezt a pártvezéri funkció megerősítése érdekében. Hiszen, mint Szolzsenyicintől tudjuk, a kommunista a legaljasabb hazugságokat is szemrebbenés nélkül tudja elmondani, ha pártja vagy a pártvezetés érdekeit szolgálja. A szánalmas Feri az „Orbánnak mennie kell” szlogenre építette háborodott beszédét, a tagság pedig mint a bolondház törzsvendégei tapsoltak, de volt olyan is köztük, aki a „Gyurcsány a vezérünk” mondatot ordította artikulátlan hangon. Igen Gyurcsány a vezére néhány beteg elmének, azoknak, akik fel sem tudják fogni mi a lelkiismeret (Szolzsenyicin) és a hazaszeretet, és bűn-e a lopás és a hazudozás… Ezek az emberi lények génhibásak, szellemi fogyatékosok és intelligenciájuk egyenlő a proli házmester intelligenciájával, és velük nem lehet Mozartról beszélgetni. Szerencsétlen szellemi torzók, akiket egy értelmes világban mutogatni kellene – spirituszban.
A DK kongresszusát látva számomra érthetetlen néhány dolog. Ezek a szellemi fogyatékosok egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy elmúlt az ő világuk, mint ahogy lassan, de biztosan múlóban van a liberális söpredéké is. Nem veszik tudomásul, hogy egy hete minden ellenkező hírrel szemben csaknem egy-másfélmillió magyar ment némán és elkötelezetten tüntetni Magyarországért. Ez a békemenet bizonyította, hogy a kommunisták, az LMP és a Jobbik részben hazudik, másrészt pedig politikai szellemiségük rokonságban áll: Rombolni és a nemzet ellen törni. Ám a milliós tömegről csak számháborúzni lehet, letagadni nem áll módjukban.  Tudják, hogy Magyarországért kiáll az a társadalmi réteg, amely bár látja a Fidesz hibáit is, mégis alternatíva nélkülinek tartja a kormánypártot. Hiszen van is miért bízni a mai kormányban, kormányfőben. Láttuk és hallottuk, amikor a Magyarországot ócsárló és Magyarországról hazudozó liberális és zsidó uniós vádaskodók előtt kiállt Magyarország és a magyarság érdekében, s higgadtan leállított egy hónapok óta tartó aljas hadjáratot. Ilyen politikusunk évtizedek óta nem volt… azaz, a kommunista megszállás kezdete óta elképzelhetetlen volt olyan magyarországi politikus, aki szembe mert helyezkedni azokkal, akik úgy gondolták, hogy Magyarország az ő kolóniájuk. Orbán megtette, de a békemenetet mégsem ez a politikusi kiállás indította el. Inkább maga az uniós támadássorozat, a rágalomhadjárat, amelyből elege lett minden értelmes és magyarul gondolkodó embernek a Kárpát-medencében. Gyurcsány és társai ezt az uniót szolgálták ki feltételek nélkül, s ennek az uniónak szolgáltatták ki Magyarországot a hitelfelvételekkel. Ma pedig ez a Gyurcsány az, aki Orbán bukásáról és menesztéséről szónokol. Vakok, hülyék vagy ennyire aljasok? Ki tudja a végeredmény a lényeg. Minden nyilvános vagy nyilvánosan is ismertetett megmozdulásuk csökkenti a rájuk szavazók, velük szimpatizálók számát. Hiszen gyűlölködéssel és hazudozással ma már csak az irányvonalas ostoba vénembereket lehet meggyőzni, azokat lehet egy kádári világ újrateremtésével hülyíteni. A 3,60-as kenyér és a 2,80-as kolbász világa végleg elmúlt, s most múlik csendesen a Gyurcsány által feléledni látszó koalíció minden eszmeisége és szellemisége.
A békemenet azonban tart. A békemenet mindennapos és állandó. Egyre erősödik, hiszen látjuk, hogy a gyurcsányi ellenzék gyengül, és ezért azoknak kell állandóan talpon lenniük, akik nem eladni akarják az országot, hanem megtartani, akik nem rombolnak, hanem építenek. És ebben a harcban nem csak a mai csonka országról van szó, hanem a Kárpát-medence magyarságáról. Mindazokról, akik kiálltak egy hete – magyarként - Magyarország és a magyar nemzet mellett, akikkel együtt tudtam magam is énekelni a Szózatot a Kossuth téren, s akik a történelem során ezerszer harcoltak a nemzet megmaradásáért, s kilencvenkét éve a saját megmaradásuk mellett a csonka ország megmaradását is szolgálniuk kell. Súlyos feladatunk van ma Európában. Hiszen a támadások nem múltak el, és az Európában magyar állampolgárként a magyarságról hazudozó hazaárulók is keményen dolgoznak ellenünk. Azonban megnyugtató jel, hogy Köves Slomo rabbi nyíltan cáfolta meg Khon-Bendit ostoba állítását, miszerint Magyarországon a zsidók félnek. Slomo rabbi kijelentette, hogy Európában Magyarország a legbiztonságosabb hely a zsidóság számára. És ez fontos. Mert Gyurcsányék szájából maga a rabbi verte ki az egyik legnagyobb hazugságot. Fontos a kiállás és fontos az együttgondolkodás, mert ha a haza elvész a történelem viharában, akkor elvész minden nemzetiség vele együtt. És ezt az értelmesebb polgárok tudják.
A békemenet tehát halad, és védi Magyarországot és a Kárpát-medencét. Eközben pedig a gyurcsányi és MSZP-s menthetetlenek vergődnek… szinte már sajnálatra méltó módon. Pedig élhetnének úgy, mint a tisztességes és hazát építő polgártársaik. Ám, ehhez nekik még sok kell.  Sok bukás és tanulság. Mert az „Orbánnak mennie kell” szlogen, és bennük rejlő gyilkolhatnék már kevés a megmaradáshoz azzal a milliós tömeggel szemben, amely tudja mi a dolga, s azt is tudja, hogy a gyűlölet nem egyenlő a győzelemmel…  

EURÓPAI IDŐ, SEPSISZENTGYÖRGY

A férgek dáridója - után

Több mint húsz esztendeje nem mentem utcai tüntetésre. A francia zsidó Khon Dani generálta békemenetnek nevezett demonstráción mégis részt vettem. Ugyanis a hazámat, s a benne élő nemzeteket veszély fenyegeti, és ha veszélyben van Magyarország, akkor kardot kell rántani. Ez a kard a békés tüntetés volt… január 21-én.

Az Európa parlamenti cirkuszt végignézve döntöttem el: ha valaki, akit magam is értékesnek találok, utcára hív Magyarország védelmében, akkor megyek. Ugyanis ilyen aljas és ostoba támadássorozat, amely mostanában folyik Magyarország ellen, utoljára 1944 októberében volt. Ma ezt, mint Magyarország megszállását tanítják az iskolákban. Ma is megszállásról beszélhetünk, amelyet belső ócska hazaárulók készítenek elő az unióban. Hazudozással, vádaskodással és aljas mocskolódással. Mint láthattuk és hallhattuk, az unió degenerált parlamentjében a három legócskább magyar állampolgár is felszólalt Magyarország ellen.

Göncz Kinga, Bokros Lajos és Tabajdi Csaba köpködték azt a néhány millió magyart, akik a Fidesznek teljhatalmat adtak, mert e három ócska féreg pártja az előző években lenullázta Magyarországot. Kirabolták, eljátszották, az emberekre lőttek, kínoztak ártatlan polgárokat… de nem sorolom. És ennek ellenére ez a három pitiáner genetikai aljadék képes volt (Bokros angolul) ócsárolni a kormányt, és ezzel a választókat, Magyarországot és a magyar nemzetet. A legundorítóbb ez volt, hiszen magyar állampolgárok tüzelték a magyarság ellen az uniót, és ez megbocsáthatatlan bűn. Hazaárulás. Ám nem volt meglepő, hiszen ezek a férgek nem először teszik ezt. Az sem meglepő, hogy Konrád György, Heller Ágnes, Gyurcsány, a magyar polgárok pénzén Zeneakadémiát végzett Schiff András és ki tudja, még hány efféle szemét, a magyar adófizetők pénzéből dőzsölve telehazudják a világot és rombolják Magyarország képét, hírnevét. Mert ezek a férgek nem a kormányt és a Fideszt tapossák sárba a nemzetközi közvélemény előtt, hanem a választókat. Téged is, Engem is, Kedves Olvasó. És ezek a férgek magukat is lejáratják, hiszen minden európai nemzet érzi a hazaárulás súlyát, tudja kik azok az árulók, akik saját nemzetüket mások előtt lejáratják. S ezeket az árulókat mindenütt gyűlölik, s csak addig használják őket, amíg saját érdekük így kívánja. Mert aki a saját hazáját elárulja, bármit és bárkit képes elárulni. Ezért az Európai parlament folyosóján, ha ezekről a hazaáruló, magyarnak nevezett egyedekről esik szó, már ma is(!) csak legyint minden jobb érzésű képviselő, lettlégyen bármely nemzet tagja. De nem is ez a lényeg… A kommunistáról tudjuk, amit tudni kell, a liberálisokról szintén.

A francia elmebeteg bűnöző azonban más kérdés. Ő az LMP-s hazaáruló férgektől kapott hazug információk alapján kezdett ordítozni Orbán Viktorra, s viselkedése a már őrült Adolf Hitler viselkedéséhez volt hasonlatos. És ez a hasonlatosság nem is véletlen. Ugyanis az uniós zöldek és liberálisok felvették Adolf Hitler „ponemjét”. Mozdulataik, stílusuk, hanglejtésük és egész előadásmódjuk erre az őrült gyilkosra emlékeztet. Csak ma fordított a dolog. Amíg Hitler és söpredéke a zsidókat, ma a liberális és zöld söpredék a keresztény magyarságot jelölte meg áldozatául. Olvasatlanul fumigálják a magyar Alkotmányt, a kommunista és liberális Magyarországon élő hazaárulók információi alapján, összekevert törvényeket bírálnak, s nekik mindegy jelszóval vagdalóznak a hazai kommunista és liberális férgek leveleit emlegetve és idézve. Ez ma a hitleri Európa. A zsaroló Európa, a megszálló Európa, amely ma ismétli a történelmet, hiszen minden döntés az NDK-s mosónő kinézető kancellárasszony kezében van. Ma ellenkező előjellel ugyan, de ismét a németországi pénzügyi hatalom a karmestere ennek az erkölcseiben és gazdaságilag is leépült európai kisegyüttesnek. Ám, az óvatosság nem árt. Ebből is lehet vagon, tábor és egyéb kellemetlen meglepetés… ellenkező előjellel. Ugyanis, ma úgy tetszik, mintha egy bosszúhadjárat volna kialakulóban a keresztény országokkal szemben. Ennek a vezérei a pedofil, maoista Khon Dániel és néhány véresszájú ócska liberális és zöld féreg, magyarországi téglákkal díszítve.

Ám, január 21-ét nem lehet letagadni. Ez a dátum félelmetes dátum ennek a söpredéknek a számára. Lehet számháborúzni, hülyeségeket írni, megtévesztő adatokat közölni… azonban ők tudják jól. Ez a másfélmillió magyar, aki január 21-én felvonult, nem csak ilyen békésen tud felvonulni. Most megmutatta a tömeg, hogy a magyar méltóságteljes, nem alázza meg ellenségét, nem hazudozik, és messze áll tőle a hazaárulás. A magyar éljen bár a Kárpát-medence bármely szögletében is, megvédi a jussát, és ha baj van, összetart. Tudja a liberális és kommunista hazaáruló söpredék – akkor is, ha a médiában csak tízezres nagyságrendben értékeli a felvonulást -, hogy ez a tömeg nem hagyja veszni ősei hagyatékát… Tehát, ma már mindegy mit írnak, mit hazudoznak. A lényeg, hogy félnek. Rettegnek, mert a hazug ember és a sánta kutya példája ott lebeg a szemük előtt, s talán az is felrémlik előttük, hogy Dobó István bizony felköttette az áruló Hegedűst…

A hazudozásnak egy élő példáját láttam és hallottam a felvonulás alatt a Kossuth téren. Egy láthatóan nem keresztény és nem is magyar kinézetű taknyos kis riporter tájékoztatta a szerkesztőségét a történésekről: - „Lehet, hogy lassan el kell köszönnöm, mert itt most éneklik a himnuszt… nem csak a magyart, a székelyt is”… és történt mindez akkor, amikor a téren csend volt, s a magyar himnusz el sem hangzott, hiszen a Szózatot énekeltük el közösen. Az liberálisan objektív tudósítást azonban a Szózat előtt jó órával hallottam. Ha nem itt lettünk volna, és nem egy méltóságteljes tiltakozás közepén hallom ennek a niemandnak a hazudozását, bizonyára megetettem volna vele a telefonját.

Végül meg kell jegyeznem egy fontos ügyet. Láttuk az EU parlamentjéből az élő közvetítést. Hallottuk Khon-Bendit Dániel habzó szájú, Hitlert idéző, de mégis végtelenül primitív felszólalását, amelyben zsidó családját siratta, mert Magyarországon félnek a zsidók, rettegnek a magyaroktól stb… Emlegette ez a pedofil EU képviselő, hogy a fasiszta csoportok is ténykednek szerte az országban, EU-s zászlót égetnek és Orbán a vezérük.

Nos, amit hiányolok: - Nincs egyetlen magyarországi zsidó felekezeti vezető, aki kiállna és elmondaná, hogy a zsidók magyarországi félelme nem igaz. Nincs egyetlen zsidó ember, aki felemelné a szavát a magyarsággal szimpatizálva és megcáfolná ennek a degenerált féregnek az állításait. S mert nincs efféle zsidó vezető vagy egyszerű zsidó vallású magyar állampolgár, azt kell feltételeznem mindaddig, amíg ez meg nem történik, hogy a hazai zsidóság egyet ért Magyarország ellenségeivel, hazaárulóival, a magyarok elleni vádaskodókkal. És ez szomorú. Mert a cigányok felvonultak január 21-én, mintegy jelezve, hogy ők nem félnek, és a magyarokkal együtt képesek megvédeni Magyarországot. A cigányok tehát tisztességesebbek a zsidóknál. S amíg a cigányokra nézve ez jogos büszkeség, addig a zsidóságra nézve szégyenteljes valóság.

Ami pedig a zászlóégető, jobbikost illeti, nos, neki egyáltalán nem Orbán a mintaképe, és a vezére, hanem Szálasi Ferenc… Talán ezért is tenné jobban a magyarországi zsidóság, ha cáfolná a „zsidó család” leghülyébb rokonát, Khon Benditet…

Stoffán György - Európai Idő

Gázolajos molotov…

A "Stern.de" írása, a Jobbik bűne...

A gázolajjal töltött molotovkoktél nem robban, nem ég el, hanem elalszik. Ez a speciális magyar molotovkoktél, amely nem csinál kárt, de félelmet, riadalmat kelt. Láthattunk élő közvetítésben ilyen molotovkoktélokat 2006-ban, s ma ezek a gázolajos molotovok átalakultak. Tömegdemonstrációkká. Tüntetésekké. Politikai lihegésekké, a proli társadalom befogására alkalmas beszédek elhangzására rendezett tiltakozásokká. A zászlóégetéssel egybekötött, radikális párt által vezényelt, a tömeg ostobaságát kifejező eszközzé.

S ahogyan a gázolajos molotov sem robban, úgy ezek a tüntetések sem érnek egy fabatkát sem. Jó hangos üvöltözés után, a taknyos nyikhaj gyújtotta égő (és többször lángját vesztő) uniós zászló látványával megelégedve hazaballagott a proletáriátus. Kialudt a magyar molotov. Vona és társulata elégedetten konstatálhatta, hogy ismét sokan voltak és nekik tapsoltak. Miért ne tették volna, hiszen a vezér szónokolt, és a kis magyar Kim Jong-un gyújtogatott… és megígérték, hogy kilépünk az unióból, ha Szálasi Ferenc nyilas pártjának méltó utódai kerülnek hatalomra.

A Zippo-reklámnak is beillő, primitív parlamenti pénzhajhász és zászlóolvasztó

Nos, ez a tüntetés, a trafikban kapható öngyújtóbenzinnel locsolt zászló kiégetésével egyetemben semmi másra nem volt jó, mint ismét és ezredszer is megosztani a magyar társadalmat. Megosztani most, amikor az összetartás az egyetlen lehetőség a túlélésre. Megosztani most, és mellette hihetetlen ostobaságokkal tömni a tüntető és meglehetősen alulművelt társadalmi réteg fejét. Igen, ki kellene lépni az Unióból, de ezt nem lehet azonnal és fejjel a falnak rohanva megtenni, hiszen világos, hogy egy olyan helyzete kerülne az ország, amilyen még közvetlenül Trianon után sem volt. Nem lehetne túlélni azt a gazdasági és politikai válságot, amelyet a kilépés, vagy kilépési szándék Unió felé való bejelentése okozna. Mindnyájan tudjuk, hogy ez nem jó, de tudja ezt másik húsz EU tagállam is, látva azon országok gazdaságát és fejlődését, amely országok nem léptek be az Unióba, vagy nem vették át az uniós fizetőeszközt. A teendő ma nem a kilépés üvöltözése a tömegtüntetésen, hanem az unió összeomlásának kivárása és a túlélés. Nem a zászlóolvasztás, hanem a közös gondolkodás arról, miként lehetne diplomáciai úton, politikai lehetőségeinket kihasználva Magyarország számára - parlamenti egyetértéssel – olyan megoldást találni, amely valóban a nemzet érdekeit szolgálja az EU és az IMF magyarellenes politikai lépéseivel szemben. Ezt viszont csak az ország lakosainak összefogásával lehet elérni. Nem külön utas ostoba, és csak politikai haszonlesésből született tömegtüntetéssel, ahol az ország további lejáratása a cél. Nem értem és nem tudom, miért kell egy radikális nemzetinek mondott pártnak ekkor botorságot csinálnia, ilyen tüntetést szerveznie, és ekkora ostobaságokat hangoztatnia.

Hasonló volt ez a tüntetés és az ott elhangzottak ahhoz a nyilas elmebetegséghez, amit Szálasi mondott egy magánbeszélgetés alkalmával: - „A Nemzetvezető merengve nézett ki Hadik szobrára, s közben a következő szavakkal ecsetelte a jövőre vonatkozó elképzeléseit: Amikor megnyertük a háborút a németek mellett, akkor a németek ellen fogunk hadat viselni, kiebrudaljuk őket Magyarországról és megteremtjük a tiszta magyar faj országát, Németországot is a szolgánkká tesszük, mert Magyarország az egyetlen európai nagyhatalom lesz”… (Csonka Emil feljegyzése - 1944. március 20., Buda, Úri utca 28.)

Vona ígéretei és szólamai körülbelül ugyan ilyen elképesztő ostobaságok. Csak a baj nagyobb. Ugyanis Vona ma Európa magyargyűlöletét fokozza, gárdaegyenruhás tömege további, a magyarságot és Magyarországot ócsároló cikkekre ad alkalmat és lehetőséget a liberális és kommunista világsajtónak, a zászlóolvasztás pedig, egy 56-os részvételével ismét Hellernek és Konrádnak a szavait teszi hitelessé Európa előtt. Igaz, Csurka Szegeden beszélt, de az a beszéd is kissé hasonlatos Vonáéhoz, hiszen bárdolatlan és nem illik bele egyetlen európai vagy angol klub stílusába.

Már csak abban bízom, hogy tovább nem gyűrűzik ez a stílustalanság, nem lesz szombaton drasztikum a beszédekben, nem lesz zászlóolvasztás, valami radikális hülye suhanc benzinlocsolgatása közben. Bízom abban, hogy 21-én egy méltóságteljes nemzeti összefogást tükröző magyar megmozdulás lesz, ahol a szónokok nem küldik a francba az ellenségeinket, s nem ígérgetnek mást, mint azt, hogy a kormány a túlélést biztosítani fogja, és megtalálja a lehetőséget Magyarország jövőjét és fejlődését illetően. És abban is bízom, hogy nem lesz semmiféle egyenruha, hanem csak a lelkek lesznek egyenruhában, s felvirágozva az akarat, a szeretet és az összetartozás virágaival. 21-én nincs szükség gázolajos molotovkoktélra, mert 21-én a nemzet vonul fel, megerősítve hitét, tisztességét és elkötelezettségét azok mellett, akiket választott 2010-ben. Végre látnia kell Európának, hogy Magyarország nem egy egyenruhás, hülyéket beszélő és üvöltöző, zászlóolvasztó radikális párt országa, hanem a nemzet méltóságát és hitét sugárzó, erős és józan keresztény társadalomé, amely a legnagyobb viharban is megtartja azt a hajót, amelyen ő, a szülei és a gyermekei utaznak.

Mert Európa a Jobbik EU-ellenes tüntetésén azt látta, amit előírt, amit látni szeretett volna, s ami által ismét belerúghat hétfőtől Magyarországba… s tovább hazudozhat Magyarországról. Egy primitív és az EU-t veszélyeztető tömegről szólnak majd a hírek, s bizonyos lapok természetesen azt írják majd, hogy mindezt Orbánnal beszélte meg a benzint locsolgató nyikhaj és a pártelnök.

Ezeket a híreket kell 21-én, a Hősök terén megcáfolni… hogy a Nyugat végre lássa, hogy nem csak hazaárulók, ostoba, zászlóolvasztó pártelnökök, Hellerek és Konrádok vannak. S mert a gyűlölet hazaáruló magyarországi söpredéke már sokszor bemutatkozott, a magyarságot gyűlölő Nyugatnak 21-én a Hősök terén egy 1100 éve európai magyar népet kell végre látnia úgy, hogy ha akarna, se tudjon hazudni… gázolajos molotovot koktélt…

Háború Magyarország ellen

Nem kezdhetem mással az elmúlt napok drámai eseményeivel kapcsolatos írásomat, mint két nagy klasszikus véleményével…

"A proli ravasz. Nem hisz neked, bizalmatlan. Meg van győződve arról, hogy be akarod csapni. Pláne, ha tudja, hogy tanultál és szellemi munkából élsz. Tanulni csak azt lehet, hogy őt hogy kell becsapni. A gondolkodás funkcióját tulajdonképpen ebben látja. Ezért ab ovo védekező állásba helyezkedik, s inkább ő üt először, mielőtt te ütnél, és hiába magyarázod utána, hogy te nem is akartál ütni. Ezért nem lehet prolival barátkozni! Vagy ha barátkozol, eljön a pillanat, amikor fellázad tehetetlen butaságában, meg van győződve arról, hogy meg akartad alázni, fitogtatni akartad a tudásodat és ezzel valami őt kihasználni akaró célt elérni, tehát valamilyen módon a kultúrával "kivenni a fegyvert a kezéből", amivel neki örökké védekezni kell az "okos" világ ellen, és mindezekért végül elárul. Elárul mindent: téged, a világot, a saját életét. A proli örökké érzékeny. Bosszút kell állnia. A proli a legszörnyűbb állat a világon. Bár nem akarom az állatokat bántani. A proli nemcsak a fölötte állóval szemben kegyetlen: a hasonló proli szomszédja épp úgy ellensége. Lesi, figyeli, hogy mije van. Ha egy hamutartóval többje van, már följelenti, álmában megöli (ez a rosszabb).

Tehát maguk között sem tudnak békességben élni. Nem véletlen, hogy régen nem hagyták őket szabadjára. Ma azt mondják, hogy azért nem, mert féltek, hogy az urakat fölfalják. Nem! Az urak féltek, hogy ők egymást fölfalják!"

(Mensáros László)

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”

(Alekszander Iszajevics Szolzsenyicin)

Igen a két vélemény nagyon is igaz. Ha nem lenne az, akkor Magyarországon ma béke és nyugalom honolna. Ha nem lenne a proli és a kommunista (amely képződményeket nevezik még liberálisoknak is), akkor Magyarország függetlenségi háborúja győztes háború lehetne, és nem tartana ilyen sokáig. Ám, ebben az országban gyűlt össze Európa szennye. A magyarországi proli és a kommunista mindenre képes az ellen az ország ellen, ahol lakik, és mindent megtesz azért, hogy beteges, embertelen és nemzetellenes eszmerendszerét rákényszerítse a többségre, amely hazaszerető, családcentrikus és keresztény.

Elborzadok, ha viharos történelmünkben behelyettesítem ezeket a férgeket, akik Magyarország új alaptörvénye ellen és minden ellen, ami magyar kivonultak, idős újságíró kollégánkat Szentmihályi Szabó Pétert és hitvesét földi verték, s külföldön hazudoznak hazánkról és hazánk hatvan év óta első magyar kormányáról.

Mit tettek volna ezek Szanyi Tibor és Gyurcsány vezetésével Hunyadi alatt? Bizonyára beengedték volna a törökön Nándorfehérvárra, ujjongva nézték volna végig Dózsa György kínszenvedését, Mohácsnál a török mellett harcoltak volna, s Rákóczit már gyermekként kardélre hányták volna… 1848-ban Petőfi, már március 16-án egy budavári kazamatában sínylődött volna. Trianonban ez a söpredék harsogva támogatta volna Magyarország felosztását. Igen, tudjuk a többit. Ismerjük a hazaáruló nyilasokat, a kommunistává vált söpredék történetét, a moszkovita Rákosi és Kádár gyilkos diktatúráját, a nemzeti vagyont elherdáló és saját zsebét tömögető alja férgeket, akik máig a haza és a nemzet ellen acsarkodnak, hazudozva, rágalmakat szórva a nemzetben gondolkodók fejére, s idegen hatalmakkal szövetkezve annak érdekében, hogy a nemzet megmaradt értékeit végleg megsemmisítsék, és megmaradását megakadályozzák.

Egyetlen országnak sincsen ennyi belső ellensége, s egyetlen ország Magyarország, ahol ennyi ócska, embernek is alkalmatlan hazaáruló söpredék él. Pedig kevesebben vannak, mint a tisztességes magyar emberek. Csak hangosabbak, trágárabbak, gyilkos érzelműek, és embertelenségükben utánozhatatlanok, hiszen az értelmes és emberi gondolkodással bíró teremtmény nem is képes arra, amire ez a söpredék, kérés nélkül is hajlandó.

A múlt heti magyarországi események lerántották a leplet az Unióról, a pénzhatalomról, s az őket segítő kommunista és proli spiclikről és rendbontókról. Magyarország harcban áll, azonban csapataink nincsenek. A nemzethez ragaszkodó választópolgárok tömege pedig várja, hogy a kormány feje mikor szólít harcra… ha szólít, és nem esik ugyan abba a hibába, bűnbe, mint Antall József, aki azt gondolta, hogy a prolival lehet Mozartról diskurálni. Akkor már láttuk, hogy nem lehet. Vajon ma látja-e a kormány, és Orbán Viktor miniszterelnök? Mert ha nem látja, és továbbra is az európai „demokrácia” útvesztőjében akarja megvívni Magyarország harcát a külső és belső ellenséggel szemben, akkor Magyarország elesik, és mint Mátyás után máig, ismét évszázadoknak kellene eltelnie, hogy legalább kétharmada legyen a nemzetnek a törvényhozásban.

Igaz, akkor már a mai téveszmék okán nem lesz nemzet, és nem lesz a nemzetnek söpredéke sem. Mert akik ma kiirtani óhajtják Európa térképéről Magyarországot, akik ma zsarolnak és leminősítenek, azok nem csak a nemzetet, a kereszténységet, a magyar nemzeti kultúrát rombolják le és söprik el, hanem a spicliket is, akik idős újságírót vernek a földig, s külföldön hazudoznak Magyarországról, a magyar kormányról és mindenről, ami magyar és keresztény. Mert a spiclit, a hazaárulót mindenütt és mindenki gyűlöli… csak ezt ők nem érik fel ésszel. Nem tudják felfogni, hogy ők is útban vannak, mert megkérhetik a hazaárulásuk az árát. Ám, akiknek elárulták Magyarországot, azok nem arról híresek, hogy szeretnek bárkit is kifizetni. A pusztításhoz jobban értenek, s meg is teszik.

Fájdalmas és félelmetes tehát az, ami 2012-ben Magyarországon és Magyarországgal történik. Fájdalmas és félelmetes, a kommunista proli tömeg. Fájdalmas és félelmetes a nemzeti és Árpád-sávos zászlóba tekert elkötelezettek sokasága is, akik a valóságot nem ismerve szintén a kommunista forgatókönyv szerint járnak el, és teszik tönkre az országot pártvezéreik parancsára. Mert a tömeg - esze nem lévén - pártokban, nem nemzetben és hazában gondolkodik.

„Kicsi ország vagyunk, egy söpredékünk van” – mondta Hofi Géza. És igaza volt. Ám azt az egy söpredéket immár felosztotta az ellenzék… egyből, háromféle lett. És ez a háromféle tapossa a nemzetet bel-és külföldön… MSZP-s képviselői igazolvánnyal, vörös sállal, gárdaruhában és LMP-s jelvénnyel. Nekik nincs hazájuk, nincs hazaszeretetük, és nincs eszük sem. Csak pártvezéreik vannak – hazaárulók és nemzetvesztők, mint a történelem folyamán mindig. Mert a kutyaszarba bármelyik lábával lép is az ember, a cipője büdös marad…

megjelenés: Európai Idő

Keserűség, gondok, rettegés…

Az elmúlt évek minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz a lelkiállapothoz, amelyet ma tapasztalhatunk Magyarországon. A kommunista és liberális söpredék uralma olyan hatással volt a társadalomra, amelyet hosszú idő alatt sem lehet majd kiheverni. Ez a nyolc esztendő magát az ország gazdaságát is tönkretette, hiszen olyan adósságot tett a társadalom nyakába, aminek a terhei még unokáinkat is problémák elé állíthatják. Az igazi probléma azonban nem ez. Hiszen a gazdasági tényezőkön változtatni nem lehet, a kormányokat és a képviselőket visszahívni szintén lehetetlen, s az, amit demokráciának nevezünk, csak addig tart, amíg egy-egy éhenkórász, minden másra alkalmatlan szélhámosra – mint politikusra - le nem adjuk a szavazatunkat. Utána megszűnik a demokrácia, hiszen a népnek nincs beleszólása semmibe, csak a megválasztott képviselők mondhatják el ötleteiket, véleményüket. Közben a parlamentből kabarét csinálnak, s mindent ingyen kapnak, amiért az egyszerű - nem politikus - magyar állampolgár keményen fizet. Voltaképpen ma a politika nem más, mint előre megírt forgatókönyv szerint felszámolni a nemzeti identitást, a függetlenséget, s behajtani az országot egy nemzetközi akolba, ahol azután annyi szavunk és döntési lehetőségünk lesz, mint a bolondházban a kezelőorvossal vitatkozó elkábított hülyének. Az még nyitott kérdés, hogy ez miért jó a hatalom nemzetközi birtokosainak. Ám, amit a népek nem vesznek észre – s ezért a rettenetes lehangoltság -, hogy a politika mindig is ilyen volt. Nemzetek nemzeteket, emberek embereket, hadseregek hadseregeket akartak legyőzni, és aki próbálkozott a hódítással, mindig bele is bukott – előbb vagy utóbb.

A nemzetek, a társadalmak pedig minidig túlélték a történelem viharait, mert volt hitük, identitástudatuk, józan eszük és élni akarásuk. Nos, ez sem változott az elmúlt évszázadok alatt, csak másképpen nyilvánul meg. Ma láthatatlan világkormányról beszélünk, háttérhatalmat emlegetünk és néhány hülye már a végnapokat, az apokalipszist emlegeti, amit persze a bulvársajtó nagy odaadással vesz át, mert a rettegéssel sok lapot el lehet adni. A valóság azonban teljesen más, mint amit olvasunk a sajtóban, látunk a televízióban.

A hatalom nemzetközi gyakorlóinak kedvez, hogy a népeket félelemben tudja tartani, hiszen aki fél, az nincs birtokában saját tisztánlátásának, lehetőségeit sem tudja kihasználni és tehetetlenné válik. Pedig mint mondtam, a világ és a politika soha nem volt más, mint napjainkban. Fel kell tehát nyitni az emberek szemét aziránt, hogy hittel, a haza iránti elkötelezettséggel és az élni akarás, a túlélni akarás vágyával minden nehézséget le lehet győzni.

Igaz, a társadalmak primitívsége ma óriási méreteket ölt, s a pártokban való gondolkodás is mételyezi a közhangulatot, hiszen a hazugság minden párígéret, és minden más párttal szembeni gyűlölködés. A pártok ugyanazt akarják: - jól élni, és hatalomban maradni. A társadalmak hangulata akkor volna jó, ha harsány nevetésbe törne ki mindenki, amikor egy-egy párt hangzatos hazudozásait kinevetné. Nem komolyan kell venni azt, ami a parlamentekben folyik, hanem erős kritikával illetni, hiszen a hazugság bárhonnan jön is, hazugság marad. A nemzetek léte és élete akkor marad önálló, ha maga a társadalom kiszűri a politikai hazudozást és éli a mindennapi életét, bizakodva a jövőben és főleg önmagában.

A hit kérdésében is van tennivalója azoknak a sajtóorgánumoknak, amelyek komolyan veszik a társadalmat és a jövőt. Ugyanis a hit mindenre magyarázatot ad, megoldási lehetőséget kínál, és arra ösztönöz, hogy ne a gyűlölet munkáljon az emberekben, hanem a szeretet. Ha pedig szeretettel vagyunk mindenki iránt, akkor olyan energiákat szabadítunk fel magunkban és környezetünkben, amelyek az élethez, a megélhetéshez nélkülözhetetlenek.

Isten szeretete irántunk végtelen, és feltétel nélküli. Csak azon múlik, hogy éljünk e szeretet adta lehetőséggel, hogy elfogadjuk-e Istent és az Ő szeretetét, felfedezzük-e mindennapjainkban az Ő létét, és támogatását, tudjuk-e kérni Isten arra, hogy megadja a hozzá való hűség és az iránta való szeretet kegyelmét. Nem nagy szavak ezek és nem is valamilyen komplikált és szemellenzős ostobaság, hanem végtelenül egyszerű, gyorsan visszaigazolt dolog. Ha a történelem utolsó száz esztendejét nézzük, akkor világossá válik a hit ereje, Isten szeretete.

Az első világháború utáni időszak rettenetesen nehéz és válságos volt a magyarság számára. Trianon, belső harcok, gazdasági válság… és mivel győzte le a nemzet ezeket a tragikus éveket? A hitével és a hazaszeretetével, a túlélés ösztönével. Ha a második világháború eseményeire gondolunk, látnunk kell Auschwitzot, Dachaut és mindazokat a koncentrációs táborokat, amelyekben ott raboskodtak a keresztény egyházak papjai. Mit tettek e drámai helyzetben? Örömtől könnyes szemmel végezték az éjféli misét, s ennek az örömnek a hullámai elérték a szintén ott raboskodó más vallást gyakorló embereket is. Számos leírás tanúskodik arról, hogy a keresztény – többek között a katolikus – papság titkos miséire rengeteg más vallású ember is elment, mert megérezték, hogy Krisztus ereje és vigasztalása azonnali segítség a bajban és a kilátástalanságban. Hasonló volt a hit ereje a frontokon, és a hátországokban is. Lehetett volna-e menteni a hátországokban az üldözött embereket hit nélkül? Lehetett volna-e keresztleveleket gépelni éjjelente a plébániák irodáiban úgy, hogy bármikor megjelenhetett volna a nyilas söpredék? Nem. Mindezt csak szeretettel és hittel végezhették, s örömmel, mert a segítségnyújtás mindig örömben végződik. Lehetett volna-e hit nélkül olyan éjféli szentmisét tartania Mindszenty püspöknek Sopronkőhidán a börtönben 1944 karácsonyán, amely éjféli szentmisén minden ott lévő rab – kommunista, kisgazda, zsidó és keresztény politikus – teljes szívvel vett részt?

Hit nélkül és Isten nélkül elképzelhető lenne-e, hogy erdélyi, felvidéki és csonkaországi papjaink a kommunista söpredék börtöneiben, még közvetlenül kivégzésük előtt is a többieket vigasztalták? S nem is folytatom a történelmi bizonyosságokat. Csak bele kell gondolni abba, hogy Isten szeretete milyen nagy erő. Trianon után magyarabb Erdély, mint a csonkaország, s több a tartás benne, mint a bárhol másutt élő magyarságban. Nem a kis falvak lakosságának vallásossága, a mindent feláldozó magyar papok és tanítók munkája és kitartása őrizte-e meg a nemzetnek Erdélyt, s Erdélynek a székelységet? S miért vált mára a csonkaországi magyar társadalom egy minősíthetetlen csürhévé? Mert mindennek az ellenkezője történt, s mert a csonkaországi magyarságból hiányzik a hit, a szeretet, az egymás iránti tolerancia, az összetartás, a tiszta gondolkodásmód. Miért? Mert soha nem is volt tökéletes hite, hazaszeretete, nemzettudata. Mára egy elkeseredett és mindent sötéten látó, a szélsőségekben bízó és azt támogató társadalommá vált, amelynek csak elenyésző százaléka tud értelmesen és világosan gondolkodni, ám ahhoz kevés, hogy a társadalom egészét meggyőzze.

Pedig az élet sokkal szebb és sokkal reményt keltőbb, mint ahogyan az ma láttatja a média és a politikai pártok. Az élet vidám és bíztató jövő felé mutat, amely jövőben ott rejlik a hit és a nemzettudat visszaépülése, a pártok hiteltelensége és a mindennapokban való szépség felfedezése. Csak egy kicsiny elhatározás kell, egy cseppnyi hit és Isten felé fordulás, s már vége is annak a borús, sötét korszaknak, amelyet ma látni vélünk, de amely semmivel sem rosszabb, mint a korábbi korszakok mindennapjai és politikája… A rettegés és a keserűség helyett örvendjünk gyermekeinknek, az életnek, a hazánknak és ellenségeinknek is. Szeressük őket is, és lássuk be saját hibáinkat. Meg kell újulni mindennapjainkban, lélekben, hazaszeretetben és élni akarásban. És el kell döntenünk, hogy hiszünk-e magunkban és magunk által felállított mérce megtartásában. Ha pedig nem olvassuk a bulvárlapok ostoba és ízléstelen írásait, az elkeserítő napi politikát, és a vallásosnak álcázott félelemkeltéseket, akkor Istennel nagyon jól megleszünk ebben a világban. Mert a világ és az élet csodálatos, ha nem a rosszra pazaroljuk energiáinkat, hanem felfedezzük itt a földön is Isten országát, szeretetét és ragaszkodását. Hiszen a nap süt… és élünk!

A Jobbik nyilas/rákosista hangja a Facebookon…

 Már régen az az érzésem, hogy a Jobbik bizonyos megnyilvánulásai élesen hasonlítanak a nyilas vagy a rákosista hangvételhez. A Facebookon, 2011. december 11-én ez a feltételezésem bizonyosságot is nyert, az alább olvasható leveleket megfogalmazó Jobbikos példány nyílt levelében. A primitívségtől és ostobaságtól duzzadó, magyartalan fogalmazásban megjelent levél fenyegeti mindazokat, akik nem Jobbikosok. A hang csaknem olyan, mint amit a csehszlovák kommunista titkosszolgálatnál belevertek, s ma ezt remekül alkalmazza a Jobbik védelmében. Hogy a Jobbiknak ez a stílustalanság védelmet jelent vagy sem, nem tudni, elhatárolódás a részükről nem történt, ami egyetértést feltételez.

Tehát, ismét egy felvidéki kommunista – mi több nemzetbiztonsági tiszt - bújt ki a Jobbikos zsákból, akit ha Magyarországi lenne, akár bíróság elé is citálhatna úgy két-hárommillió nemzetben gondolkodó magyar állampolgár. De Házik nem magyarországi, így védve van, mondhat és írhat, amit csak akar. A Jobbik viszont Magyarországon jeleskedik e dicső tótiai patrónusával, s egészen biztos, hogy nem szerzett új követőket a volt csehszlovák titkosszolgálat tisztjének heves – s talán részegen vagy pszichiátriai kezelése alatt titokban írt - soraival.

Kezdem azt hinni, hogy valami miatt a Jobbik ezekre a volt ilyen-olyan spiclikre és csehszlovák kommunista tisztekre támaszkodik, s ezek jelentik a számára az erőt és a védelmet. Egyetlen dolgot nehéz kibogozni mindebből: - ha a Jobbik Magyarországon kormányra kerülne, akkor a nyilas vagy a Rákosi-féle, netán a slotai módszereket tekintené-e magáénak. Az azonban bizonyos, hogy Magyarországot ez esetben három millió nemzetben gondolkodónak el kellene hagyni, mert ezektől a primitív, házmester típusú, öntelt hülyéktől a gyilkosságsorozatra való hajlam sem áll messze, Házik Jobbikot védő, drasztikus soraiból ítélve. A kommunistáknak nem kell menekülniük, csak új, nemzeti beosztást kapnak majd. A Jobbik tehát ismét bizonyított Házik Zoltán felvidéki, volt csehszlovák titkosszolgálati tiszt sorai által. Igazolva ezzel mindazon félelmeket, amelyek eddig a Jobbik primitívségével, nemzetellenességével és gyűlöletkeltésével voltak kapcsolatosak. Újra csak azt mondom: Isten óvja Magyarországot ettől a söpredéktől (is)…

Stoffán György

Néhány szó Házik Zoltánról:

„Házik Zoltán a kassai ipariban gépész-konstruktőr szakon végzett. Majd a katonai főiskolán folytatta a tanulmányait, ahonnan három év után Pozsonyba került, ahol többek közt az állambiztonsági szerveknél (Csehszlovák titkosszolgálat) dolgozott…”

(www.balogvolgy.polgarinfo.hu/modules.php?)

Házik levele a nem Jobbikosokhoz:

„Minden személyek, akik semmi mással nem is foglalkoznak, csak a Jobbik és a nemzeti vonalpocskondiázásával (sic!), azoknak innen üzenem:... fejezzétek be a bomlasztást, mert meggyűlik a bajotok a Mindenhatóval -vonatkozzon ez a nyakkendős őrölt kémekre is, akiknek semmi más céljuk nincs, csak szétverni a nemzeti identitást őrző szervereteket! Ne feledjétek, hogy tudunk rólatok - egyelőre - a neveteket sem tesszük nyilvánosság elé (SIC! – a szerk.), mert nem reklámozunk benneteket. Az a tény, hogy ki letettek vetve a Jobbikból - ennek meg van az oka -, de ez még nem hitelesít benneteket, hogy orrba-szájba (SIC! – a szerk.) ócsároljátok azt a szervezetet, amely felfedezte személyiségetekben a bomlasztási és lejáratási szándékot! Vigyázzatok, milyen cselekedetekhez folyamodtak, mert esküszöm, hogy meg lesztek hurcolva - és ez még a legkevesebb, amit meg tudunk tenni. Húzzátok vissza az agyaraitokat, mert letördelem nektek - mocskos, anyaszomorító férgek, a MEMZET gazemberei. Ja.... és ha netán személyesen is találkoznánk, akkor most jelzem nektek, hogy reszkessetek egerek, mert foto-dokumentációval is ellátva - bekerültök -, az össze általunk üzemeltetett média orgánumba: nyomtatott és elektronikus - szerte az egész világban! Üzenetem a mocskos férgek felé (SIC! –a szerk.): BETELT A POHÁR! (Házik Zoltán, 2011. december 11., SEC 8:20)”  

(A Kárpáti Harsona Facebook-os oldala - https://www.facebook.com/groups/199430806800817/?ref=ts)

Leminősítve…

A magyar társadalom, mint korábban is állítottam, primitív és saját jövőjét, létét számolja fel. Ezt látszik bizonyítani a tény, amely szerint a Moody’s általi leminősítés után olyan beteges politikai hisztéria kezdődött, ami párját ritkítja még Magyarországon is. A jellemében és erkölcseiben amúgy megkérdőjelezhető társadalmi többség most bizonyított. Mindenki pénzügyi szakértővé vált, s olyan megállapításokat tesz, és úgy tör pálcát a kormány fölött, mintha legalábbis várományosa lenne a Nobel-díjnak. Pedig ennek a társadalomnak más volna a dolga.

Például az, hogy egységesen és minden energiáját bevetve tiltakozzék amiatt, hogy az energiaszolgáltatók havonta lopnak tőle, nem is keveset. Ha egy Magyarországon kiadott villanyszámlát nézünk meg, összevetve egy ugyanazon szolgáltató Németországban kiállított számlájával, akkor hatalmas eltérést látunk. Ha ugyanis Magyarországon a fogyasztó (azaz a szellemileg leépült társadalom) nyolcezer forintnyi áramot fogyaszt, akkor tizennyolcezer forintot kell fizetnie, mert a szolgáltató óvodás szinten megnevezett plusz-szolgáltatásokat ír a számlára, majd ezt, az állam által követelt áfával kiegészítve küldi el a fogyasztónak. Ezzel szemben, a németországi számla a tényleges áramfogyasztásról szól, s csak azt kell megfizetni az ottani áfával terhelve. Ahelyett tehát, hogy a (szellemileg leépült) társadalom saját kirablása ellen tiltakoznék, ma egészen mással foglalkozik. Döbbenten hallgattam egy korábban melldöngető (tablettás) magyar véleményét a Moody’s leminősítéséről: „Hát ez már nem a Gyurcsány bűne… jobb lett volna hagyni őket tovább kormányozni.”

Azzal sem foglalkozik a (szellemileg leépült) társadalom, hogy a hatóságok – a gyurcsányi törvénykezés értelmében - milyen aljas és embertelen módon viselkednek az állampolgárokkal. Egy kis történet ebben a témában: - Egy anyuka fociedzésre vitte a cukorbeteg gyermekét, s amíg az edzés tartott, kocsival a szomszéd faluban intézte a bevásárlást. Ám, a tanár rátelefonált, hogy a gyereknek leesett a cukra, és az anyuka azonnal menjen oda. Anyuka egy szakadt Marutival elindult tehát, hogy a megfelelő ellátásban részesítse a gyereket, aki mint ez tudvalevő súlyos veszélyben volt. Igen ám, de a két falut összekötő úton sünék radaroztak. És anyuka rettenetes kihágást követett el: az ötven km/h sebességet átlépte, s fia életéért rohanva 75 km/h-val bátorkodott menni a focipályáig. Meg is kapta ezért a harmincezer forintos büntetését. Remélve azonban, hogy van még némi emberség az eljáró sünhatóságban, fellebbezett. Beleírta a fellebbezésébe, hogy mi történt, erről igazolást is küldött, azt is megjegyezte, hogy egyedül neveli két gyermekét… s kérte engedjék el a büntetést. Az emberség kérdésében az anyuka nagyot tévedett. Épp olyan szemét a hatóság, mint volt 2006 októberében. Most azonban nem kardlappal, hanem a büntetés elengedésének, a - gyurcsányi zéró tolerancia - törvényre hivatkozó megtagadásával csaptak az anyuka arcába. Mert Magyarországon egy életveszélyben lévő gyerek anyja által való megmentése nem ok és indok egy gyorshajtásra.

A (szellemileg leépült) társadalom azonban ezt sem veszi észre. Ehelyett tapsol Gyurcsánynak, tapsol Mesterházinak, tapsol Vonának és Schiffernek… azaz mindenkinek tapsol, csak szidhasson egyet. És nem veszi észre ez a pocsék társadalom, amely a saját érdekeiért nem képes fellépni, hogy nem a nagypolitikában van az ördög, hanem a mindennapi életében, abban, amikor kirabolják, és abban, amikor indokolatlanul büntetik.

A leminősítés aljas dolog, de bizonyító erejű. Bizonyítja, hogy a nemzetközi pénzvilág haragszik Orbánra és kormányára, mert ez a kormány a nemzeti érdekeket szolgálja. S a nemzetközi pénzvilággal is képes és kar szembeszállni. Ezért a pénzvilág büntet. Leminősít, mert az extraprofittól a bankok elesnek, s a végtörlesztés hatalmas érvágás amellett, hogy még az IMF-el is csak szőr mentén állapodik meg ez a kormány.

És mit tesz a (szellemileg leépült) társadalom? Ujjong, gyűlölködik, szidja a kormányt, visszakívánja Gyurcsányt és söpredék rablóbandáját, és elnézi egy a feltehetően a Zuschlag-ügyben sem kifejezetten ártatlan pártelnöknek, hogy aljas és a miniszterelnök életének kioltására felszólító beszédet mondjon. Tetszik a (szellemileg leépült) társadalomnak, hogy balhé van. Tetszik, hogy esetleg ki lehet menni az utcára, és lehet üvöltözni. Mert a (szellemileg leépült) társadalom nem érti: - ma nem a Fideszről és a Fidesz kormányról van szó! Ma Magyarországról van szó. Ma nem a Fidesz és Orbán ellen támadt a Moody’s, hanem Magyarország ellen támadt a nemzetközi pénzvilág, mert Orbán ellentmondott a követelésekre. Ma egyetlen dolgot tehet(ne) a (szellemileg leépült) társadalom: összetart, kiáll a kormánya mellett, mert ha nem ezt teszi csizmával lép a nyakára a nemzetközi pénzvilág, azaz a rablók, amelyeknek a cselekményeit észre sem vette a (szellemileg leépült) magyar társadalom.

Vonáék koporsóval járják az országot, mert nekik nem tetszik, hogy egy törvény végre ésszerűsítené a közigazgatást, s egy kétezer fős településnek fölösleges a polgármester és a neki kifizetett havi háromszázezer forintos fizetés, valamint a jegyző havi négyszázezre. Koporsóval járják az országot, mert szeretik a feltünősködést, és azt gondolják, hogy ez a koporsós országjárás politikailag előnyökhöz juttatja őket. Nekem az jut eszembe, hogy a halottaskocsi bérleti díjából és a koporsó árából és a felhasznált üzemanyag árából hány gyerek tudna enni, hány öregember tudna fűteni, hány pár kesztyűt és zoknit lehetne venni azoknak, akiknek nincsen. Undorít ez a koporsós felvonulás, mert arra gondolok, hogy a Jobbik azok mellett áll, akik ugyan nem tesznek semmit, de a (szellemileg leépült) társadalom szabad választása következtében havi háromszázezret keresnek négy éven keresztül.

Mesterházi hülyéket beszél, Orbán jobb kezét akarja levágni, Schiffer kvartyog és szintén Orbán menesztéséről beszél a nagytömegű - hat fős - hallgatóságának. Gyurcsány tragédiát vizionál, bár tisztában van vele, hogy annál nagyobb tragédia, mint amit ő generált Magyarországon talán Mohács volt… A Facebookon is megy a tudós véleménynyilvánítások sorozata, ki-ki a maga önálló vagy másoktól hallott megállapításait mondja el, ahelyett, hogy végre egyszer összefogna a társadalom, a pártok és a civil szervezetek. Végre egyszer magyar lenne ez az erkölcseiben és szellemében is csonkolt ország. Végre egyszer érezné zsidó, magyar, szerb és tót, hogy ahol él az egy lehetőség a számára, s ha ezt elveszti, hazátlanná válik. Mások ócska cselédje lesz, és hiába örvendezik az idegen pénzhatalom ideiglenes győzelmén, őt magát is bedarálja a globalizáció… Végre egyszer az egész társadalomnak, magyar állampolgárként minden politikai eszmétől és minden hülye, cezaromániás  politikustól függetlenül szembe kellene állnia azokkal, akik ezt az országot a nemzetközi pénzvilág lábtörlőjévé akarják tenni. Politikai hataloméhség, nagyzási hóbort és gyűlölet nélkül…

Várom azt is, mit bogoz ki a nemzetbiztonság arról, hogy kinek volt az érdeke Magyarországon Magyarország leminősítése. Mert akiknek ez érdeke volt, azok hazaárulást követtek el! Ha pedig elkövették, akkor a halálbüntetést vissza kell állítani. Mert a hazaárulásért ebben a súlyos gazdasági helyzetben (is), még egy olyan (szellemileg leépült társadalommal rendelkező) országban is, mint Magyarország, a halálbüntetés kijár.

De ez „csak” a nagyja… az ördög viszont az apró részletekben, a mindennapokban, a gyurcsányi embertelenség és a sündőrség zéró tolernaciájában, és az E-On rablószámláiban búvik meg!

Európai Idő

Az „új világrend” és az Evangélium

A nagy átalakulások idejét éljük, tele bajokkal, kiégettséggel problémákkal. Minden politikus, politikai erő, civil szervezet és egyház megoldásokat keres, mindenki megváltó, problémamegoldó akar lenni, a nép pedig elkeseredésében és szegénnyé alacsonyítottságában tehetetlenné vált. Mindennek oka a tudatlanság, és az emberi gyarlóság. Ugyanis egyetlen kiút van ebből a lelki, szellemi, gazdasági válságból, és ez nem más, mint Krisztus tanítása, azaz, az Evangélium.

Mondhatná bárki, hogy az Evangélium eddig sem segített az emberiség problémáin… Ám, a válasz sem késlekednék, hiszen az Evangélium nem önmagából adódóan képtelen segítséget nyújtani, hanem az emberek természete okán nem jut el a gyökerekig, azaz, a lelkek értő magaslatáig. Hiszen annak ellenére, hogy Krisztus minden földi nyomorúságra megadja a választ és a lelki, hitbéli gyógymódot, az emberek nagyobbik része ezt nem ismeri, mások egyszerűbbnek tartják az öntörvényű, korlátok nélküli életet, megint mások saját primitívségük okán mereven elutasítanak mindent, amiben Isten neve, a keresztény egyházak tanítása és a szeretet, mint legfőbb parancs szerepel.

Mindezen tények okai nem ismeretlenek azok előtt, akik hisznek Istenben és Krisztust követve példamutató keresztény életmódot folytatnak. Az okok a világi rendszerekben és törvényekben keresendők, azokban, amelyek a franciák nagynak nevezett értékromboló forradalma óta sátáni erővel működnek a világban. Minden rossz és minden probléma a pénz imádatából ered, kiegészülve azon ostoba, de a primitív társadalmakkal mégis elhitethető eszmékkel, amelyek szimpatikussá teszik a különböző ideológiákat. Minden ideológia egy bizonyos társadalmi osztálynak kedvez. Amit ma demokráciának nevezünk, az valójában nincs, mert ugyanolyan hazug szemléletet tükröz, mint az összes többi bukott eszmerendszer. Azonban ezt az ideológiát a pénz teszi védhetővé, mert minden államban megvannak azok az elvakult és vérszagra gerjedő egyedei, amelyek saját anyjukat is feljelentik, ha pénzt kapnak érte. Minden országnak és nemzetnek megvan az az alja, amely bármely ideológiát képes és akar támogatni, ha primitív mivoltában ez előrelépést jelent a számára.

Tehát eddig két dolgot tisztáztunk: az egyik, hogy minden eszmerendszer a hatalom és a pénz imádatára egy bizonyos társadalmi osztály érdekei szerint és céljainak megvalósítása érdekében épül fel. A másik világos és érthető tény, hogy minden ideológiát a társadalom aljával ismertetnek meg legelőször, s ezt a réteget használják az egyes ideológiák védőbástyájául. Ezekből lesz az elvakult és ölni is képes „hadtest”, ám veszélyes is ez a réteg azokra, akik használják, mert ha nem válik be az eszmeiség, akkor e primitívek tömeg gazdája is kötéllel a nyakán végzi… mert az alja egy új ideológia szolgálatába áll. Ezt láthattuk Magyarországon akkor, amikor a nyilasból varázsütésre kommunista lett.

Az emberi tartás és tiszta gondolkodás tehát a társadalom azon rétegeiben fellelhető, amely rétegek immár a 21. század elején kisebbségbe szorultak. Így nagyobb, pozitív változás addig nem lehetséges, amíg a társadalmak aljából kikerült úgynevezett értelmiségi réteg, a politikai elit kormányozza Európát és a világot, azon elvek szerint, amely elvek és ideológiák minden emberiességtől, erkölcstől, és értéktől elrugaszkodnak, és csak az anyagi javakat állítják a középpontba. A világ elszegényítése a hatalom bukását idézi elő, mert örök igazság, hogy a „nép jóléte a legfőbb törvény”. A mai világhatalmi elit azt gondolja, hogy modern fegyverei, számítástechnikai ellenőrző berendezései és jól fizetett verőemberei árnyéka elegendő a hatalom megtartásához. Nem elegendő. Ugyanis sokmillió ember kirobbanó lázadása, és az Európába betolakodó iszlám keresztény-és Európa-gyűlölete pillanatok alatt lerombolja ezt az elitet, s vele együtt az európai kultúra maradványait is.

Ma már csak maradványokról beszélhetünk, hiszen az az európai keresztény kultúra, amely a világ mozgatóereje volt évszázadokon keresztül, mára voltaképpen megszűnt, illetve csak néhány millió európai értelmiségi lelkében él. Ennek ezernyi oka van, amely okokból néhányat tisztázni kell, fel kell ismerni, mert a felismerés talán segíthet az értékek megmentésében és továbbadásában, továbbéltetésében.

Említettük a franciák nagynak mondott forradalmát, amely nem volt más, mint a klasszikus értékek rombolása, az egyház és a hit sárba tiprása, a primitívségében és irigységében esztelen gyűlöletet hordozó legalsóbb társadalmi rétegek felhasználásával. A cél világos volt: megszüntetni az egyházak – főleg a katolikus egyház – „hatalmát”, eltörölni erkölcsi tanításokat, s állattá idomítani a népet, amellyel azután bármit meg lehet tenni, bármerre lehet fordítani, és bárki ellen fel lehet tüzelni.

Az egyház tanítása azért zavarja máig a rombolás híveit és irányítóit, mert alapvetően a tisztelet, a szeretet, az alázat és Krisztus ebbéli tanítása rejlik benne. Ők, e tanításokkal ellentétesen élnek. Zavarja őket a Evangélium tanítása, mert tudják, hogy mi a jó, és mi e tanítások lényege, de lelkiismeret furdalásukkal csak úgy tudnak leszámolni, ha megszüntetik az erkölcsi iránymutatást, és eltörlik, vagy megpróbálják eltörölni – mint azt ma is látjuk – az értéket és az erkölcsi normákat, a kereszténységet képviselő egyházakat. Ugyanis az Evangélium az egyetlen, amely ebben a kusza világban rendet tud teremteni, és ezt azok is tudják, akik Isten ellen harcot hirdettek a liberális eszmékkel. Az Evangélium nem csak követel, de meg is mutatja, hogyan kell tennünk azt, amit parancsol. Isten ugyan azt akarja, hogy minden ember elfogadja és élje az Ő parancsait, de nem követel. Szabad akaratot adott, ami lehetőséget kínál arra, hogy magunk válasszuk meg a járni kívánt utat. Őt választjuk-e, vagy egy számunkra kellemesebbnek tűnő liberális, Istent tagadó eszmét.

Az emberi különbözőségek Isten előtt természetesek, hiszen mindenkinek más és más a szellemi, értelmi, fizikai lehetősége. Más és más az akarata, a munkaszeretete, a rátermettsége, az igyekezete. S mert e különbségek folyamatosan változnak, és erősödnek. „Mindenkinek, akinek van, adatik, akinek nincs, elvétetik még az is, amije van”(Mt. 25, 29.) Tehát mindazon értékeket, amelyeket Istentől kaptunk, meg kell sokszorozni, mert ha lanyhul az emberi magatartás és csökken az igyekezet, elvész a talentum. A mai világ alig ismer értékeket, és a társadalom izzik a gyűlölettől Isten nevének hallatán. Az egyházakkal szemben is ellenérzést tapasztalunk, mert sok hazugság és számos valós emberi tökéletlenség, gyengeség lengi körül. Így, Krisztuson, azaz, az Evangéliumon kívül más nem tud megfelelő magyarázatot adni a világ mai bajára. Az Evangéliumot azonban egyre kevesebben olvassák, mert elavult és maradi dolognak tartják, ami benne foglaltatik, noha ebben a Könyvben található a megmaradás és az élet összes feltétele, követelménye és az ehhez szükséges szeretetteljes útmutatás.

S ha a Szentírást említjük, s korábban a társadalom aljának neveztük azokat, akik primitívségükben és gyűlölködésükben példátlan cselekedeteket hajtottak végre felbujtóik akarata által, meg kell neveznünk és meg kell említenünk azokat, akik az érték, az erkölcs és a hit, azaz a világ megmaradásának e három alapfeltételét tartották és tartják magukénak, s igyekeznek is eszerint élni, cselekedni, példát mutatni.

Amikor az emberek tulajdonságait és ezáltali különbözőségüket említjük, akkor arra gondolunk, hogy bizonyos tulajdonságok öröklődnek, s meghatározó, hogy egy-egy ember milyen családi háttérrel indul, mit hoz otthonról, milyen nevelésben részesül, s milyen példát lát maga előtt. Az Evangélium szerint vissza kell térni az igazi arisztokráciához, azaz a jobbak felsőbbrendűségéhez, ahhoz, amely élni tud emberi értékeivel és szellemi, erkölcsi, gazdasági javait a többség, azaz, az emberek szolgálatába állítja. Ugyanis nem arisztokrata az, aki harácsol, s megfeledkezik mindenki másról, egész életét a hatalom iránti őrület, és az ebből adódó lehetőség szerint való rablás tölti ki. Ezt látjuk ma mind a nemzetközi, mind pedig - láttuk nyolc éven keresztül, illetve 1919. óta minden kommunista és liberális kormányzás idején - a hazai politikai és társadalmi életben. A valódi arisztokrata az, aki nem felejti el kötelezettségét, és örömét leli mások szolgálatában, s ez adja valójában felsőbbrendűsége értékét.

Az a ma nevetséges módon új arisztokráciának nevezett politikai elit, amely a Európát igazgatja, messze áll ettől az elkötelezettségtől, s megkockáztatom, nem is tudja valójában, hogy a hatalom gyakorlásán és az általa kapott előnyökön kívül van-e más kötelezettsége Európával, a nemzettel és hazával kapcsolatosan. Ma gőgösös és cinikus arisztokráciáról beszélhetünk csupán. Az értékes, igazi arisztokrácia alázatos szolgálat a valós értékek mentén, mások érdekeiért és céljaiért, a haza javára.

Az arisztokrácia szó eredeti jelentését ma nem a társadalmi osztály magasabb fokán való lét és az ezzel járó gazdagság adja, hanem a szent szolgálat, amely a nemzetek és népek lelkiismeretes és hűséges szolgálata az evangéliumi értékek mentén, amelye értékeket Krisztustól kaptunk. Ha tehát az arisztokrácia ebben az evangéliumi értelemben elterjedne a Földön, megoldódnának mai problémáink és a keserves mindennapok átalakulhatnának boldog ünnepnapokká. Ehhez azonban Isten megismerése, a hit terjesztése, a példamutatás, és az Evangélium – azaz örömhír – továbbadása szükséges. Az Evangélium a nem keresztény embereknek is utat mutat, hiszen, ha megismerik Krisztus tanításait, és azokat magukra kötelezőként fogadják el, akkor láthatják, hogy elsősorban önmagukkal szemben kell szigorúnak lenniük, s ezáltal másokkal szemben sokkal elnézőbbekké válnának. A kommunisták és a liberálisok által a kereszténység csődjét hirdetni egyenlő az emberiség ellen elkövetett égbekiáltó bűnnel. Ugyanis a tökéletesnek, azaz, az Evangéliumnak nem lehet csődje, mert az Istentől való. Ma annak az emberi, erkölcsi, szellemi és gazdasági csődnek vagyunk tanúi, amely az Evangélium tanításának megtagadásából ered. Ha ugyanis az Evangélium tanítását tartjuk – mert mást nem is tarthatunk - egyetlen megoldásnak Európa és a világ számára, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy egy társadalmi osztályok nélküli, szeretetben gazdag és a javakat igazságosan elosztó tökéletes társadalomban élhetnénk. Igaz, ez az emberi tökéletlenség miatt csak részben lehetséges. Pedig, az Evangélium biztosítja az emberiség számára a teljes szabadságot, döntési jogot és önrendelkezést Krisztus útmutatása mellett és szerint.

A mai világ pénzimádata, erkölcsi szabadossága, és az Isten elleni harca – az Evangélium elvetése – minden bajunk okozója. A világhatalom súlyos bűnt követ el mind az Isten, mind az emberek ellen, amely bűnért önmaga felel keservesen előbb vagy utóbb. Hiszen semmilyen bűn nem marad megtorlatlanul. Ahhoz azonban, hogy a nemzetek ne essenek a gyűlölet és a gyilkosság bűnébe ezekkel a világvezetőkkel és pénzügyi hatalmasságokkal szemben, ismét az Evangéliumra van szükség, amely kötelez Krisztus által arra, hogy szeressük ellenségeinket is, és tartózkodjunk a bosszúállás sátáni kényszerétől. A hit és az Evangélium ismerete megnyugtató eligazítást ad arra is, hogy nem emberi tevékenység lesz az, amely által helyreáll a világ. Isten hatalma ellen harcolni és Isten ellen küzdeni félelmetes ostobaság. Ugyanis ma nem a kereszténység, az iszlám vagy a zsidóság ellen dúl a harc, hanem minden vallás ellen, amely erkölcsöt, és emberi magatartást hirdet, amely Isten létét hiszi és igazolja. Mert a hatalmak rettegnek kimondatlanul is Istentől, de ugyanakkor – mint a világ teremtésének történetében olvassuk – olyanok akarnak lenni, mint Isten. Ez pedig a „Paradicsomból” való kiűzetést jelenti ma is… ekkor, és ők lesznek az elsőkből utolsók, és a sanyargatott nemzetek az utolsókból elsők…

Nincs tehát új világrend, nincs gyökeres átalakulás abból a világot egyesíteni akaró birodalmi szellemiségből, amely ma már kézzelfoghatóan megbukott, s amelyet erőszakkal tart még életben a világot irányító, de faladatával megküzdeni nem tudó, és mára be nem ismerten rettegő pénzhatalom. Egyetlen lehetőség van, és egyetlen út van a világ előtt: Isten parancsai és az Evangélium, azaz, Krisztus tanítása. Az lesz ismét egy új világrend, amelyben felismeri minden nép, hogy Isten nélkül élni és alkotni, létezni és fejlődni lehetetlen. Hogy miként lesz ez a felismerés, és milyen árat fizetnek az ostoba társadalmak és egyének, azt ma már világosan látjuk.

Éppen ezért minden keresztény embernek hirdetnie kell az Evangéliumot, önnön példamutató életével, a gyűlölködés környezetében való megszüntetésével, a helytállással, hogy az igazi keresztény, lelki és szellemi arisztokrácia sorába léphessen cselekedetei által Krisztussal, megtartva és környezetében megtartatva a szeretet parancsát. Mindez nem valami mesebeli álom, hanem a hétköznapok feladata, amelyet hívő és nem hívő egyaránt elvégezhet, ha egy békés és kiegyensúlyozott, erkölcsi korlátokkal tökéletesített világban akar élni. Az Evangélium nélkül ugyanis csak fokozódik – és talán ez lesz a felismerés drámai útja? – a szegénység, a gyűlölet, az egymás iránti megvetés, a gyilkosságok, a kábítószerek használata, a szabadosság és az ezzel járó tragédiák, az erkölcstelenség, a kiégettség és az önpusztítás. Azaz, az Istennel való háborúság. A hívő, Evangéliumot ismerő, vagy a nem hívő, de a krisztusi tanokat elismerő ember azonban külön-külön és együtt is képes legyőzni a történelem során oly sokszor megélt – a maihoz hasonló – traumát. Ugyanis egyetlen mondattal kaptunk Krisztustól utasítást a megoldásra: - Menjetek és hirdessétek az Evangéliumot! (Mk. 16., 15.)

S. Gy. - Európai Idő

Az Eon és a gyilkos „üzletember”… avagy Magyarország tényleg ilyen? !



Vigyázat!, Saját belső szabályzata szerint és alapján lop!



Vannak dolgok, amelyeket csak úgy lehetne elintézni egyszer és mindenkorra, ha az ember fogna egy AMD-t, és minden jogi valamint egyéb útvesztők kikerülésével kezébe venné az elintézésre váró ügyeit. Magyarul, nem egy dolog van, amit Magyarországon csak géppisztollyal lehetne megoldani, ismerve a bíróságok és az ügyvédek remek kapcsolatát, valamint a kiskapuláncot, amely soha nem az egyszerű ember, a fogyasztó érdekeit helyezi előtérbe, hanem azét, aki fizet… sokat fizet. Persze, a géppisztolyos ügyintézés nem megengedhető, csak a tehetetlen ember agyának szüleménye, álma. Így marad a bíróság, az évekig tartó pereskedés, és a multik aljas pofátlansága, rablása, csalása és büntetlen sikkasztása. De meddig még?

A négy halálos áldozatot követelő részeg „üzletember”-t sem bíróság elé kellene állítani, hanem vagyonát átadni a megmaradt 11 éves kisfiúnak, őt magát pedig egyetlen közeli tarkólövéssel áthelyezni az örök vadászmezőkre. Nem, nem gyilkosságra felbujtás az, amit mondok, csupán egy megoldási lehetőség arra a rettenetes és Európában párját ritkító helyzetre, amely ma Magyarországon tapasztalható. E részeg gyilkos már többször volt hasonló helyzetben, igaz ezekben az esetekben elvették a jogosítványát, majd rövidesen vissza is kapta. Nos, elsősorban ezeket az eseteket kéne kivizsgálni. Mikor és ki adta vissza a jogosítvány, s miért, milyen ellenszolgáltatás fejében? Mert, hogy lehetett ellenszolgáltatás, az bizonyos. Ismerünk olyan kapitányságokat, amelyek tagjait a közismert „vállalkozó” vadászvacsorára hívja, s neki e vacsora fejében, abban a városban és környékén nem lehet baja. Mint az sem ismeretlen, hogy a vadásztársaságok tagjai is – mint az új arisztokrácia -, olyan mértékű uram-bátyám kapcsolatot tart, amely erősebb a minden erkölcsi és törvényi kötelezettségnél. Amolyan ócska proli összetartásról beszélünk, amely a sajátos és egyéni érdekeken alapul. Tehát, ki adta vissza a részeg gyilkos jogosítványát? Melyik bíró bírálta el az ügyet? Ugyanis aki korábban többedik alkalommal sem intézkedett, mert a pénz és az ismeretség többet ért négy későbbi áldozat életénél, az maga is tettestárs, bűnsegéd, akit azért kell szigorúbban büntetni, mert hivatali kötelezettségét szegte meg, és rombolta ezzel a közerkölcsöt. Golyó? Igen! Kínában. Nálunk inkább e sorok okoznak döbbenetet azokban, akik álszent és galád módon a demokráciába burkolózva ítélnek meg eseményeket és állítanak fel önmaguknak erkölcsi normákat. Azaz erkölcstelenségi normákat, amelyeket aztán remekül magyaráznak el, mint az erkölcsiség alapkövetelményét. Magyarország tehát egy olyan hely, amelyet egy nyugati ember nem ért meg, nem fog fel ésszel, de legtöbbjük elképzelni sem tud hasonlót. És ebben az a legszomorúbb, hogy Magyarország képes volna másképpen élni és más erkölcsi normákat követni, de vezetői, az igazságszolgáltatás, az ügyészségek, a rendőrség, a titkosszolgálatok, és maga a parlament is nem a közösség érdekeit, hanem az egyéni érdekeket tartja szem előtt. Persze nem annak az érdekeit, akinek az esetében ez jogos lenne, hanem az uram-bátyám érdekeket, amelyekért cserébe további érdekek merülnek föl, és teljesednek be.

De térjünk rá az eredeti témára, amely miatt felháborodásomban tollat fogtam. Ugyanis olyan mértékű az Eon Energiaszolgáltató Kft fogyasztóval szembeni pofátlansága, cinizmusa hogy az szavakban kifejezhetetlen.

A történet a következő: - Éves leolvasás van, mint ahogy ez ismert minden tragikusan az Eon által kizsigerelt és e cégnek kiszolgáltatott magyar áram-és gázfogyasztó előtt. A 2010-es leolvasás döbbenetes eredményt hozott. A 2009-2010-ben fizetett 21.000 Ft-os havi átalány ellenére, a fogyasztásmérő adatai szerint 260.000.- Ft körüli összeget számlázott ki az Eon. (Sokakkal megcsinálta, és sokan be is fizették.) Ekkor az Eonnak nem tűnt fel, hogy a fogyasztás megnőtt, s nem kérdezte meg egyetlen eonos sem, hogy ugyan milyen kisüzemet tartok fenn. Nekik természetes, ha az ügyfél sokat fizet… de próbálja meg nem befizetni. Nos, felhívtam az ügyfélszolgálatot, és megkérdeztem, hogy ilyen esetben mi a járható út. A kisasszony elmondta, hogy küldenek nekem egy eonost hétezerért, aki majd megnézi, hogy jó-e a fogyasztásmérő. Ezt ugyan köszönettel, de ismerve a céget, amely nem először akart átverni, elutasítottam, s olyan lehetőségről érdeklődtem, amely az eonhoz nem kötődik. Így került a fogyasztásmérőm a Budapest Főváros Kormányhivatalához tartozó, illetve annak részét képező Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatósághoz, a Németvölgyi útra (igaz riogatott az Eon, hogy ha jó az óra, akkor én fizetem a vizsgálatot, ami százezernél drágább…). Magam is ott voltam a vizsgálaton, ahol kiderül: ha eonos vizsgálja az órát, soha nem derül ki a fogyasztásmérő hiába, ugyanis szerkezeti hiba volt, ami azt jelenti, hogy a számláló bizonyos része szabadon forgott.

Az eon ennek a tudatában arról tájékoztatott, hogy a felszerelt új mérő adatai alapján fogják a következő leolvasás után kiszámolni az előző évi fogyasztást. Szó szerint, az 1/948151/2011 iktatószámú levelükben így: (VHSZ. 21. §. (1) bekezdése szerint „Ha a fogyasztásmérő-berendezés vagy annak valamely része hibásan mér, annak adatai számlázás alapjául nem szolgálhatnak. ” szükséges az elszámolás helyesbítése is, amelyet a 273/2007. (X.19) Korm. Rendelet 2. sz. melléklete 21. §-a alapján az előírt következő elszámolás időszak lejárta után végzünk el. Ennek eredményéről írásban fogjuk tájékoztatni Önt…

Nos, a szolgáltató hazudott, ugyanis nem várták meg a következő elszámolási időszakot, amely 2012 júniusa lett volna, hanem leolvastatták az új mérőt három hónappal a felszerelés után, s ez alapján kiszámolták, hogy 2008-tól(!) én mennyivel tartozom. Bizonyára tartanak erre külön embert, aki a törvényeket és az előírásokat áthágva kitalálja, hogy miért kell fizetnie a fogyasztónak mindenképpen. És itt nincs vége a történetnek. Újabb számlaköteg érkezett, amelynek végeredmény az volt, hogy ők tartoznak nekem 348.000 Ft-tal, de nem fizetik ki, mert összekönyvelték az általuk kiszámított adatok alapján. Így marad a tarozásom, amelyet ők számoltak ki, 90.000 Ft. (Bizonyára mégis velem akarják kifizettetni a mérő OMH általi vizsgálatát!) Értelmes magyarázat erre nincs, tehát bírósághoz kell fordulnom, mert mind a hibás mérő, mind az új felszerelés, az idegesség, a kiadások olyan mértékben leterhelnek, amely mértéket csak polgári és büntető perben tudok rendezni – ha tudok rendezni. Miért a büntetőper? Mert az Eon csal, és sikkasztott is ebben az esetben. Ha taroznak, akkor a tartozást ki kellett volna fizetniük, mint azt a számlán jelezték is, szó szerint így: „Visszautalás postán. Teljesítési határidő 2011. november 4.” Ám a teljesítés nem történt meg, helyette az újabb cinikus és pofátlan levél, amelyben ugyanazt közli az Eon, mint amit eddig, de - és ez a cinizmus – egy listát is küldtek azokról a felettes szervekről, amelyekhez panaszommal fordulhatok. (Arról szó sem esik, hogy az összekönyvelés tudtom és beleegyezésem nélkül történt, azaz, a saját, a nekem visszajáró pénzzel ők sajtjukként jártak el.) Megteszem a följelentést, s panaszommal felkeresem az Eon által kilistázott felettes szerveket, hiszen nincs más választásom, de volt már részem a fogyasztóvédelem és PSZÁF esetében megtapasztalni, hogy két vagy lefizetett, vagy a kuncsaftot teljesen hülyére vevő gittegyletről van szó. Ugyanis a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatal arról tájékoztatott szintén az Eonnal kapcsolatban egy másik esetet illetően, hogy saját belső szabályzatuk szerint jártak el. A PSZÁF pedig az Erstebank aljaskodásaira reagálva azt írta, hogy nincs lehetősége az egyébként valóban törvénytelen dologba beleszólni… tehát, forduljak a bírósághoz.

Ez tehát Magyarország. És ez az Eon, és ez a hatóság, amely ellenőriz. Most ismét én kell, hogy járkáljak a saját igazam után, amelyet meg is fogok találni, mert ebben az ügyben, ha itthon nem megy a jogorvoslat, nemzetközi bíróságig is elmegyek. Ám, ez annál is inkább kétséges, mert itthon a korrupció és a multik fenekének fényesre nyalása nem divat, de nemzeti sajátosság immár.

Jó volna tehát szabályozni, ki és mit tehet meg a magyar állampolgárral, mit enged a jog, és mennyire kell betartani egy kormányrendeletet. Mert ha az Eonra nem vonatkoznak bizonyos szabályok, törvények, és rendeletek, akkor miért vonatkozzanak rám vagy más magyar állampolgárokra?... Az Eon tehát lop! Ennek pedig véget kell vetni. Megpróbálom, hiszen saját leveleik cáfolják saját belső ostobaságuk által megfogalmazódott döntéseiket. Mert ma is igaz, a hazug ember (ha ezek egyáltalán emberek) és a sánta kutya közötti összefüggés.

A cikk olvasása után a következő levelet kaptam:

Minden elismerésem, hogy mindezt volt energiád és lelkierőd leírni. Nem egyszerű, én tudom. Engem is megszopattak kétszer is, idén csak kisebb, 8000 ft-os összeggel, ami szerintük 2008!-ból maradt fenn. Hogy azt miért nem jelezték a 2008. és 2009. év zárását követően, nem adnak magyarázatot. Most nekem is kell írni nekik egy ajánlott levelet, melyben arra fogom kérni őket, írják meg hivatalosan, hogy 2011 december 1.-én semmiféle adósságom nincsen. Én már régóta havi szinten felírom a villanyóra és a gázóra állásokat, s amint eltérés mutatkozik a számlázásban, rögtön reklamálok írásban, ajánlott levélben. Ezt tanácsolom neked is. Arról sem beszélnek, hogy a felszólító leveleiknek tetems ára van. Ha nem fizet valaki időre és kap egy felszólító levelet, az sokba kerül. Ezeket aztán szépen összevárják, altatják egy-két évig, majd a levelek árát kamatokkal megterhelve ráverik a delikvensre.

JGY.

Mint könyvelő, engedje meg, hogy hozzászóljak. Amit az Eon csinál az könyvelési csalásnak is felfogható, hiszen a lezárt és éves mérleggel alátámasztott gazdasági évről beszélünk, tehát utólag semmilyen elszámolási és számlakorrekciós ügyben nem járhatnak el. Ha van kiállított, de nem teljesített számla, az más kérdés, mert akkor öt év az elévülés, de például az Önök által említett utólagos számlamódosítás csalás. Csoda, hogy eddig az apeh nem figyelt föl ezekre a fogyasztót levevő pénzügyi machinációkra, amelyéhez hasonlókért egy magyar céget már meg is szüntettek volna. Remélem sikerül Önnek egy bírói itélettel pontot tennie az Eon törvénytelen és szabályellenes magatartására. Ugyanis ez próbapernek tűnik, amit meg kell nyerni.

Tisztelettel: dr. Perezteghy István  

Már a gyermekeink sem számítanak!? - Parlament 2011. november 15.

Kenesseyné Szuhányi Mária, a spanyol, a német, a szerb kiadás után
immár magyarul is megjelent,
a mai gyermeknevelésben nélkülözhetetlen szakkönyve

Ha egy pártjához hű magyar polgár bekerül a parlamentbe, máris bölcs és okos lesz. Legalábbis ezt gondolják magukról azok a jelzővel sem illethető urak és hölgyek, akik vették a bátorságot és szakmai vita helyett a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett új oktatási törvényről mondták el politikai és rendkívül ostoba véleményüket.

Nézve a Parlamenti adást, elképedtem azon, milyen primitív és rosszindulattól fröcsögők döntik el, hogy mi lesz a következő generációk műveltségének és tudásának a sorsa, ami Magyarország sorsát is nagyban befolyásolja majd. Maga a törvénytervezet megér egy szakmai vitát, hiszen valóban vannak benne olyan tételek, amelyek ilyen-olyan szakmai szempontok alapján nem helytelenek, de oda nem valók. Látszik ezen a munkán, hogy nemzetközileg elismert szaktekintélyeket nem kértek föl tanácsadónak. A magam részéről egy embert - aki nélkül Nyugaton nincs nevelés és nevelési módszertan – tudnék ajánlani Szuhányi Kenessey Mária személyében, mert meggyőződésem, hogy az ő szakmai véleményélt nem lehet überelni, nem lehet annak ellent mondani, és nem lehet jobbat kitalálni. Magyarországi pedagógus tanítványai is sikereket érnek el Kenessey Mária módszerével, de maga a módszer kigondolója példa nélküli sikereket tudhat magáénak Svájcban, ahol éjt nappallá téve menti azokat a fiatalokat, akikről minden oktatási intézmény lemondott, s azokat a családokat, amelyek valamilyen okból érzelmi válságba kerültek. Ez a módszer az integratív nevelés módszere, ami nélkül ma a magyar parlament hiába hoz akármilyen törvényt, a próbálkozás kudarcot fog vallani. Szuhányi Kenessey Mária szakmai tudása nélkül ugyanis nincs nevelési és oktatási törvény, elképzelés és megvalósíthatóság. A magyarul megjelent Kenessey könyv, „Integratív családnevelés” címmel meghódította már az erdélyi tanügyet, s a hamarosan, hasonló témakörben megjelenő háromszáz oldalas, pedagógusoknak írott szakkönyvet is úgy várják a romániai magyar oktatásban, mint egy falat kenyeret. S bár a minisztérium tud ezekről a kiadványokról - amelyek Európában elmaradhatatlan segédeszközei a modern, demokratikus, integratív gyermeknevelésnek - Magyarországon mégsem kell… De már csak ilyen a magyar elit: majd megoldja ő… Nem baj, ha csak félig-meddig ért hozzá, de a hatalom nála van, s e hatalmat tudásként éli meg – súlyosan tévesen és generációkra nézve ártón! A fentiekkel persze nem állok politika hazug vitázóinak táborába. Nem támadni akarom Hoffmann Rózsa törvényjavaslatát, csak felhívom a figyelmet arra a lehetőségre, amely adott, és amelyről talán nem is tud az államtitkár asszony…

A VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTÓKRÓL

Az említett parlamenti vitából több tény leszűrhető. Ami figyelmeztető, hogy a három ellenzéki törpepárt olyan egységben szidta, ócsárolta, támadta a törvényt, hogy aligha mondhatta volna meg a kívülálló, hogy melyik a Jobbik és melyik az MSZP. Gyomorforgató, amikor a magát nemzetinek kikiáltó, a nemtelen gyűlölködésből politikai hatalmat kovácsoló párt, egy másik hasonlóan magyarellenes és gyűlölködő párttal, az MSZP-vel azonos platformon áll. A jobbik hitele eddig is megkérdőjelezhető volt, de ezután már nem is kérdéses e párt hovatartozása. Ugyanis, amely párt vagy szervezet azzal a párttal egy platformon van, és még hivatkozik is felszólalásában az ellenzék összetartására bármely kérdésben, az nem a nemzet javát szolgálja, mert azzal a párttal közös a véleménye, amelyik párt Magyarországot, annak oktatási rendszerét, fiatalságát tönkre tette.

A másik leszűrhető tény, hogy egyetlen párt sem azoknak az érdekeit szolgálta ebben a vitában, akikről valójában szó van – a gyermekekét -, hanem saját politikai érdekeit igyekezett a törvényalkotó párt ellenében hangsúlyozni, minden elfogadható érv és szakmai vélemény nélkül.

A harmadik – és talán ez a legdrámaibb -, hogy olyan felszólalók is voltak, akik olvasni is alig tudtak, mások a „kormánypárt hazudik” elcsépelt és ostoba, a felszólalót minősítő szlogent alkalmazták, megint mások tudálékosságukról tettek tanúságot, meglehetősen nevetséges módon. Egyedül Pokorni Zoltán beszélt megfontoltan és logikus, szakmai alapon. Magyarul: olyan emberek mondtak véleményt a leendő köznevelési törvényről, akiknek nem közép, de (kisegítő) általános iskolában volna a helyük, nem a magyar törvényhozó testületben.

A TÖRVÉNYRŐL

Ha értelmes vita zajlott volna a Parlament falai között, akkor számos olyan kérdés vetődött volna fel, ami valóban Magyarország, a gyermekek és a családok érdekeit tartotta volna szem előtt. Ez a vita azonban elmaradt a fent írtak okán és miatt.

A törvény számos, az oktatással, a pedagógusokkal és a tantervvel kapcsolatos kérdést vet föl, határoz meg. Azonban úgy teszi, mintha nem ismerné a mai tragikus és ostoba, a szocialista kormány idején lerombolt állapotokat. Ha a gyermekek szemszögéből és érdekeik szerint vizsgálódunk, akkor meg kell állapítani, hogy a törvény nem könnyít a rendkívül leterhelt fiatalokkal. Amikor arról beszéltek e vitában, hogy a gyermekek eredménye egyre minősíthetetlenebb, akkor senki nem vetette föl, hogy ezt a terhet, amelyet a Magyar és Hiller féle elmebaj hozott létre, könnyíteni kell a gyermekek számára. Nem a tanári óraszám a sok, hanem a gyermekeknek sok az az óraszám, amelyet megkövetel a mostani törvény és a most tárgyalt törvénytervezet. Mint gyakorló szülő tudom, hogy gimnazista gyermekem este kilencig tanul, mert a pedagógus nem méri fel a feladott leckék időtartamát, és olyan követelményeket támaszt, amelyeket – ha a gyerek lelkiismeretesen elvégez -, akkor a hét végére teljesen kimerül. Ha pedig az ilyen tanári követelményt a gyerekek nem tartják be, nem veszik komolyan a feladataikat, akkor jogos a Parlamentben felvetett érthetetlen probléma, miszerint a diákok eredményei drámai módon alacsonnyá váltak az elmúlt években.

A PEDAGÓGUSKÉPZÉS

Hasonló problémákat vet föl a pedagógusok hozzáállása is. Részben az, amit fentebb említettem, másrészt a kapott képzésük hagy maga után kívánni valókat. A mai pedagógusok a pedagógiával, mint szakmai kérdéssel súlyosan hadilábon állnak. Ez a pedagógusképzést minősíti. Ismerőseim között van, aki egy nagykőrösi egyházi pedagógusképző intézménybe járt, s az első évben gyerekről, módszertanról vagy pedagógiáról nem is hallott. Ugyanakkor bibliaismeret, karének és egyéb nem a szakmát – netán - hivatást érintő tantárgyak nem szerepeltek a tantervben. Igaz, ez nem csak az intézmény bűne, hanem azé is, aki aláírta az intézmény akkreditálását. Bizonyára nem csak ennek az tanítóképzőnek a módszereiben van hiba, hanem általánosságban a pedagógia és a módszertan oktatás alapjait kellene felülvizsgálni. A mostani magyarországi magyar pedagógusképzés nem alkalmas arra, hogy kiváló tanítókat és tanárokat indítson el, szemben az erdélyi pedagógusképzéssel, ahol máig remek pedagógusok tanítanak, és remek pedagógusok kerülnek ki a tanintézetekből. Ha 1993-ban a magyar kormány nem követi el azt a botorságot, hogy kizárja az Erdélyben végzett pedagógusokat a magyarországi oktatásból, s nem követeli meg az előbb említett súlytalan hazai főiskolák elvégzését, akkor a magyar diákoknak azon része, amelyet erdélyi tanító vagy tanár oktatott, nem azon az alacsony tudásszinten került volna ki az iskolából, mint amit a hazai képzésű tanárok és tanítók adtak át, hanem egy jóval magasabb képzettségi fokon. (Erről majd egy éve írtam Hoffmann Rózsának, de speciálisan, az európai műveltséggel ellentétben és sajnálatos magyar szokás szerint válaszra sem méltatott, noha sok száz Székelyudvarhelyen végzett, idő közben Magyarországra települt magyar tanító érdekében ragadtam tollat.) Tehát, a magyar tanár és tanítóképzés helyzete és minősége sem került szóba a parlamenti vitában.

IGAZGATÓK MEGVÁLASZTÁSA

Az igazgatók megválasztásának ügye is meglehetősen nagy vihart kavart e vitában. Nehezményezték az ellenzéki pártok, hogy az igazgatók megválasztásánál az állam dönt. Ez főként a vidéki iskolák igazgatói állásának betöltésénél fontos és jó elhatározás. Ugyanis a vidéki iskolákba sok esetben olyan igazgató kerül, akinek előmenetele, korábbi szalmai messze nem felel meg az elvárásoknak, de a hozzá nem értő jegyző és a sok esetben végtelenül primitív képviselőtestület olyan döntést hoz, amelynek messze menő és súlyos következményei lehetnek. Jobb tehát, ha a választás az állam, azaz a szakirányú végzettséggel rendelkező és a vonatkozó jogszabályokat ismerő hivatalos szerv nevezi ki a leendő iskolaigazgatót.

PEDAGÓGUSOK VIZSGA KÖTELEZETTSÉGE

A tanárok folyamatos vizsgáztatásáról is sok szó esett. Ebben a kérdésben azonban nagyon eltérő véleményeket hallottunk. Az erdélyi képzés talán azért is jobb mint a magyarországi, mert ott a líceumi képzés után a véglegesítés külön emelt szintű vizsgával kapja meg a tanító. Ezt követően pedig fokozati vizsgákkal léphet a tanító egyre magasabb szintre. Ezeket a fokozati vizsgákat meghatározott gyakorlati idő után lehet tenni, majd külön szabályok és törvények alapján tanári végzettségként ismeri el a román állam ezt a végzettséget. Tehát az egész rendszer jobb és átláthatóbb, mint a hazai, és külön értéke, hogy a képzés az erdélyi magyar oktatási hagyományokat is beépíti, beépített (még Ceausescu alatt is!) a rendszerbe. A tanárokat oktató tanárok képzése is folyamatosan kiváló képzés, aminek nem árthatott a kommunista korszak annyira, mint amennyire Magyarországon rombolt. Fontos tehát a tanárok és tanítók időszakonkénti vizsgáztatása, ám az a gyakorlat, amit a mostani törvénytervezet tartalmaz inkább megalázó, semmint a szakmai teljesítmény ellenőrzését jelentené.

EGÉSZ NAPOS ISKOLA

Az egész napos iskola kötelezővé tétele szintén meggondolatlan és családellenes terv. Ugyanis bármily elképzelhetetlen, még mindig vannak olyan középosztálybeli családok, ahol a gyermek kevésbé veszélyeztetett, mint az egész napos iskolában. Az egész napos iskola akkor alkalmas a gyermekek helyzetének javítására, ha az önkéntes, és szükséges. Bizonyára azok veszik majd igénybe, akiknek a szülei felfogják, hogy a gyermek az iskolában normális körülmények között van, az ő érdekeit szolgálja. A ki nem mondott kisebbségi felzárkóztatás egy bizonyos kisebbség érdekeit nem szolgálja, hiszen azokat a gyerekeket, akik ehhez a kisebbséghez tartoznak, szüleik nem fogják akkor sem az iskolába kényszeríteni, ha az köztelező, és akkor sem, ha nem kötelező. Hasonlóképpen szerencsétlen megoldás az tankötelezettség határát 16 évre leszállítani. Ehelyett olyan megoldásra kellene törekednie a minisztériumnak, amely valóban felzárkóztat, amely eredményeket mutathat fel. Ilyen intézkedés lehetne a felzárkóztató intézetek létrehozása, ahová kötelező jelleggel járnának azok a gyermekek, akiknek végképp kilátástalan és veszélyeztetett a helyzete. Az igazi felzárkóztatáshoz azonban magas szintű és speciális integratív pedagógiai és pszichológiai képzettség és szakmai felkészültség kell ma már. Nem elég a hagyományos pedagógiai ismeret és gyakorlat. Igaz erről sem szólt a vita, mert akik vitáztak, maguk sem értenek ahhoz, amiről vitáztak. Hiszen a nevelés és oktatás sokkal összetettebb annál, mint amiről a primitív politikai viták folytak.

A TANTERV…

Súlyos hiba az, hogy az oktatás és nevelés egyik legfontosabb céljául a mindennapos testnevelést tartja a tervezet. Ez részben arra utal, hogy a megszüntetett katonaságot akarja kiváltani buta magyarázatokkal a törvény. A katonaságot katonasággal, tehát néhány hónapos kiképzéssel lehet pótolni, nem a mindennapra jutó iskolai testnevelés órákkal. Efféle ostoba elképzelés egyetlen európai országban sincs. Sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy az igazi értékek iránti vágyat, valamint a magasabb rendű élvezetek iránti igényt keltse fel az oktatási intézmény a diákokban. A sport legyen szabadon és önként választható szabadidős elfoglaltság. Ugyanis a fizikai megterhelés melletti szellemi megterhelés (és fordítva) azt eredményezi, hogy egyik területen sem tud maximumot hozni a diák. Azonban a különböző művészeti és zenei élmények, múzeumlátogatás, komolyzenei koncert, képtár… stb, életre szóló lelki és szellemi pluszt adnak minden diáknak. Kérdés csupán az, hogy van-e olyan pedagógusunk, aki fel tudja támasztani a művészetek iránti igényt a tanulókban, a mai magyar pedagógusképzést ismerve? Ugyanis tornatanárral Dunát lehet rekeszteni, de jó zenepedagógus, vagy művészettörténet tanár olyan ritka, mint a fehér holló.

ÉLETPÁLYA-ELMÉLET…

Rossz elmélet és hibás gondolkodás szüleménye a pedagógus életpálya-modell. Ugyanis a pedagógus munka nem egy szakma, hanem hivatás. Nem életpálya-modelleket kell felállítani, hanem egy olyan társadalmi közeget, amelyben a pedagógus épp olyan jól élhet a maga szintjén, mint a géplakatos vagy az orvos. A pedagógusnak önmagában és mindig pedagógusnak kell lennie ahhoz, hogy kiváló eredményeket érhessen el. A tíz évenkénti egy éves fizetés nélküli szabadság pedig csak akkor elképzelhető, ha majd olyan javadalmazást kap a pedagógus, amelyből finanszírozhatja a kapott egy éves szabadságot.

SUMMA-SUMMARUM:

Összességében egyetlen probléma van a parlamenti vitában kivesézett törvénytervezetben: az, hogy nem a mai valóságot tárgyalja, hanem egy álomvilágban született és a mai problémákat tudomásul nem vevő szellemiség hatja át. Ugyanis ha a gyermekek érdekeit nézték volna 2011. november 15-én a magyar Parlamentben, akkor inkább arról kellett volna vitázni, hogy végre bevezeti-e az oktatási államtitkárság az egyetlen ma lehetséges nevelési módszert, az integratív nevelést és ezzel felzárkóztat, vagy továbbra is az összes képviselővel együtt elcsépelt idézeteket keres felszólalása végére. Nagy szavak, üres lózungok, és butaságok… Drámai és egyben elkeserítő is volt ez a nap… Mert egy viszonylag elfogadható, de itt-ott hiányos kormánypárti törvényről rosszindulatúan vitázó képzetlen, felkészületlen és buta politikusok folytattak gyűlölködő politikai versengést. Ha nem Magyarországon lennénk, akkor egy jó szándékú és gyermekeink érdekében békés és építő vitát hallhattunk és láthattunk volna…