2010. október 6., szerda

Aradi hajnal – "Haynau" még szabadlábon…

Egyidőben történt Aradon és a Neugebaude udvarán. Ölt az elnyomás, a magyarellenesség, a hazaárulás. Habsburg Franz Jozef részeges orgia közben utasította el a kegyelmi kérvényeket, s Haynau, a zsidó származású tömeggyilkos élvezettel vette tudomásul, hogy ölhet. Keresztény magyar tiszteket, tábornokokat, parasztokat, polgárokat, és vérszomjában talán kiirtotta volna az egész országot.
Sokat gondolkodom azon, hogy a mai helyzet, a mai társadalom miként alakulhatott ilyenné, amilyennek ma mutatja magát, amilyen ma, de facto. A kérdésre egyértelmű a válasz: 1945-1948! A szocialista hazaárulók értékrombolása és elbutító, elnemzetietlenítő diktatúrája tette olyanná Magyarországot és annak társadalmát, amilyennek ma látjuk.
Ma ugyan az aradi vértanúkra emlékezünk, de nem tudok elvonatkoztatni attól az érzésemtől, hogy a szocialista és liberális Haynauk és Ferenc Józsefek éppen olyan magyargyűlölettel vezették ezt az országot, s éppen olyan undort érezve a magyarok iránt raboltak ki egy nemzetet, mint 1849-es eleik. Ám, ha még távolabbra nézünk vissza történelmünkben, akkor láthatjuk, hogy ez a magyargyűlölet ott volt a hírhedten erkölcstelen Mária Terézia uralkodása idején, majd fia, II. József intézkedéseiben. A magyart tehát mindig azok gyűlölték, akik irigykedtek rá, akik sóvárogtak csodálatos hazájáért, akik magukénak akarták tekinteni, el akarták venni a Kárpátok óvó gyűrűjét az eredeti tulajdonostól, a magyaroktól.
Ezért akasztott oly irgalmatlan gyűlölettel a Habsburg 1849 októberének hatodik hajnalán, s ezért vitette Pozsonyban saját akasztófáját az evangélikus pappal az elnyomó, s ezért akasztotta gyermekei szeme láttára e papot és ezernyi más „bűnöst” a korcs és degenerált uralkodó, aki évtizedekkel később belerángatta Magyarországot az I. világháborúba, hogy okot adhasson a teljes rombolásra, Trianonra.
Persze tudom, hogy ma Aradra emlékezünk, az ott felakasztottakat gyászoljuk, de ez a tragédia nem egyedülálló, hanem egy folyamat, amelyet csak egy erős és önmagára igényes társadalom tudna – ha volna még ereje, igénye és bátorsága hozzá – leküzdeni. Évről évre végigünnepeljük a forradalom kezdetét, majd a gyászt, amelyet a vége hozott ránk. És nem tanulunk. Sőt! Mintha az egész társadalom egyre ostobábbá válnék.
Mire is tanít minket október hatodikának hajnala? Néhány dologra mindenképpen: - a Tichy féle ócska hazaárulókat nem lehet meggyőzni szép szóval, az elnyomás ellen nem lehet megható levelekkel fellépni, s a koncepciós perekben pedig nincs kegyelem. És még van lecke ebben a drámában, amelyet el kell sajátítanunk. Például az, hogy össze kellene tartani, és ha kell, bútorostul ki kell hajigálni az ablakon azokat, akik vörös iszappal árasztják el megyéinket, akik gyermekhalált követelő felelőtlenséggel a pénzt hajszolják, akik településeket tesznek tönkre, akik földjeinket pazarolják el, s életünket keserítik meg. Lázítok? Igen! Mert nem kellenek ebbe az országba akasztó, gyermekgyilkos, magyargyűlölő Haynauk, nem kellenek ide rablók és értékromboló senkiháziak… mert ők mind, egytől egyig Aradra emlékeztetnek.
Fel kellene végre állni, és nem csak a szavazóhelyiségben kellene forradalmat, elszámoltatást alkalmazni a bűnösökkel szemben, hanem tényelegesen. Mert kender van még, kötél is akad, s ha kell karó is faragtatik kellő mennyiségben. Nem a vérszomj az irányadó mindebben, hanem egy nemzet megmaradása a tét. És ha már az Urak odaálltak a jövő nemzedékében bízva, s nekik irányt mutatva, akkor ezt az irányt, amelyet ők életükkel pecsételtek meg, tartani kell.
És ebben NINCS DEMOKRÁCIA! Ebben nemzet van csupán, annak minden tagjával, és céljával. Ha pedig a nemzetet akasztják, sárral borítják be, akkor a nemzetnek, társadalomnak lépnie kell!
Ha a társadalom fogy, a népesség száma tragikusan apad, akkor a kormánynak abortuszellenes törvényt KELL hoznia, nem elektromos plakáton hirdetni a Vilmos császár (Bajcsy- Zsilinszky) úton, hogy melyik napon halunk ki! Ugyanakkor meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a családok megélhessenek, s a gyermeket vállalók ne várják reszketve a kiköltöztetést, az áram és a gáz kikapcsolását. Mert ez rosszabb, és tragikusabb, mint az az aradi hajnal, amelyen hiába adták életüket a ma oly nagy tisztelettel emlegetett vértanúk.
A politikai bűnösöket külön bíróságoknak kell elítélnie, s az államnak a lopott vagyonokat – nem demokratikus úton – államosítania kell. Nincs idő és nincs mód – ha élni akar a nemzet – arra, hogy a rendőrségen, az ügyészségeken és a bíróságokon lapuljanak az iratok, s hónapokig, évekig vizsgálgassa a szakértő a bűnöket, mert a bűnöket látja a társadalom, látja a nemzet és a világ! Ma az aradi hajnak gyásznapján, egy nemzet akasztása előtt vagyunk, s nem más, mint a kormány és a társadalom hajtja a hurokba a fejét a demokrácia szellemében.
Rabló hazaárulók nyolc esztendeje emberek ezreit gyilkolta meg, s ezért nem állt még bíróság előtt Horváth Ágnes, Gyurcsány Ferenc, Molnár Lajos, Kóka János, Veres János és ezek bűntársai. REND kell végre, mert jön az újabb aradi hajnal, amely a nemzetet akasztja fel, gyilkolja halomra Haynauként.
Ma emlékezhetünk, s kell is emlékeznünk, de nem csak ostoba, értelmetlen politikusi szavakkal, pátosszal, hanem tettekkel is. Mert az aradiak és ezernyi társuk nemzetért viselt kínjainak csak akkor van értelme, ha mi is megharcoljuk nemzetünk megmaradásáért a mai harcot, mi is kivesszük a részünket mindabból, ami hazánk és nemzetünk érdekét szolgálja.
Elő tehát ismét a Máriás zászlót, kaszát és kapát, és Arad halottainak nevével induljunk a mindennapok harcába újra és újra. Ma van erre lehetőség, hiszen minden ellenkező és mocskolódó véleménnyel szemben ma olyan kormánya van hazánknak, amelynek tagjait is felakasztaná Haynau. Itt a lehetőség, itt az igazi emlékezés, és a pillanat arra, hogy megmutassuk a világnak: mégsem volt értelmetlen és hiábavaló 1949 októberének Neugebaude-i, pozsonyi, és aradi áldozata.
Mert demokrácia csak akkor lehetséges, ha a demokrácia és a nemzet ellenségei megkapják méltó és arányos büntetésüket. Addig azonban minden nemzeti ünnep-vagy gyásznapi megemlékezés csak színház, képmutatás, szereplési vágyból fakadó értelmetlenség.
Végül tisztelettel megjegyezném: Gyurcsány Ferenc még mindig szabadlábon van!


2010. október 5., kedd

A vörösiszap

Most minden magyar állampolgár megtudhatta, és láthatja, mit jelent a vörös iszap. Mindent tarol, amikor felszárad mérgez, és helyén nem lehet semmilyen mezőgazdasági kultúrát telepíteni. Csak és kifejezetten talajcserével lehet csökkenteni a hatását… Gyilkolt is, amikor kiáradt.
Ha mindezt behelyettesítjük, akkor a politikai vörös iszap, a kommunista és liberális rombolás megegyezik a minapi ajkai tragédiával. Magyarországot 1919-ben öntötte el először a szellemi, lelki és politikai vörös iszap. Annak leküzdése és közömbösítése nem volt egyszerű és hatalmas veszteséggel járt. De a „gipsz és a víz”, Horthy Miklós, Héjjas Iván, Teleki Pál, Zadravecz István, Prónay Pál és mások személyében, akkor rendelkezésre állt, s megálljt parancsolhatott a nagyarányú vörös mérgező hatásnak. A második gátszakadás 1945-ben volt. Ekkor a 19-es méreg drámaian intenzívvé vált, s máshonnan is elkezdett ömleni a vörös, mérgező iszap. Elsodort mindent… csupán a múlt, és annak emlékei maradtak meg. Mert vitt az értéket, erkölcsöt, hitet, önbizalmat, döntési kedvet, egyházakat, tudást és élnivágyást. Elsodort egy nemzetet.
A mai vörösiszap-árban ott vannak a jellemző nevek, mint például - Gyurcsányé. Bármi van ebben az országban, ami életeket, nemzetet vagy nemzeti létet fenyeget, abban ott lapulnak az ehhez hasonló iszappal átitatott bűnözőnevek, amelyek az 1919-es és 1945-ös vörös iszaphoz kötődnek, annak részei, alkotóelemei, mérgezőanyagának terjesztői…

...Azt mondják, ellenőrizték a gátat. Lehet. Ám, az efféle ellenőrzések úgy szoktak megtörténni, hogy kimegy a hatóság, jót beszélgetnek, isznak, esznek, majd aláírják, hogy minden rendben van. (Így ellenőriz mezőgazdasági területeket az ÁNTSZ, s így minden más hivatalos szerv. Komoly ellenőrzés csak ott van, ahol az állampolgárt meg lehet vágni, a mozgássérült borhamisítót el lehet kapni…) Lelkiismeret, szakmaiság, felelősségtudat? Minek? Hiszen a vörösiszap, amely 1945-től hihetetlen intenzitással rombolja Magyarországot kiirtotta ezeket a fogalmakat a köz-és szakmai életből. Most összeért a szellemi és a fizikai vörös iszap, a matéria megmutatta, hogy mit tett a kommunista lélektelenség, a szocialista és liberális hazaárulás 1919-től napjainkig. Ez ellep mindent, szétterül három megyében, végigfertőzi a Dunát, a Rábát és minden vizet, amely útjába kerül. S ha felszárad a víz, akkor por alakban tovább fertőz, mérgez, öl és beteggé tesz. Akárcsak a szellemi vörösiszap, azaz, a hazátlan, minden nemzetet eltaposni akaró, az értéket megsemmisítő szocializmus.
Felelősöket keresnek magyar módra e témában is. Pedig a felelősök ezüst tálcán várják a hatóságot. Ugyanis a felelősök elsősorban tulajdonos a zrt. vezérei, osztályvezetői, főosztályvezetői. Felelősök még azok is, akik eladták, privatizálták ezt az iparágat. Mindössze egy olyan rabomobil kellene az összeszedésükhöz, mint amilyenből 2006-ban elég sokat láttunk. Igaz, azok a rabomobilok pont azokat vitték el, akik a politikai vörösiszap-mentesítést szorgalmazták.
Ha ugyanez Kínában történik, már fel is akasztották volna a cégvezetőt, a szakmai biztonságért felelős vezetőt, és a céget államosítanák. De ez nem Kína, hanem egy európai banánköztársaság, ahol – csak megjegyzem fenti gondolataim végén, hogy a választási csalással és más bűncselekményekkel, köztük emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel is feltételezhetően vádolható – Gyurcsány még mindig szabadlábon van… pártját pedig – bár erre volna jogi lehetőség és ok is – egyelőre nem tiltották be. Ezáltal az 1945 óta ömlő vörös iszap politikailag és szellemileg és gyakorlatilag még ma is fröcsög a társadalomra, halottakat hagyva maga után immár 91 éve… eleddig büntetlenül. Miattuk pedig szakadt a gát, ölt és mérgez... Mert a szellem és matéria, mindkettő vörös iszap lévén, 2010. október 4-én találkozott.   A kérdés csupán az: véletlen volt-e ez a találkozás?...

2010. október 4., hétfő

…”Ki távol sír e nemzeten”… - Választás 2010.

Igen, túl vagyunk egy választáson, amely érdekes, de nem új tapasztalatokban bővelkedett. Mindjárt az elején azt mondták a kommunisták, hogy aki nem ment el szavazni, az a kormány ellen szavazott, majd a végén a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy aki elment szavazni, az felhatalmazást adott a kormány munkájához, aki otthon maradt az engedélyezte azt. Nos, az efféle politikusi marhaságokkal tele a padlás. Inkább a népről kellene beszélni, s azokról a pártokról, amelyek saját súlytalanásgukat nagyságuk bizonyítékaként magyarázzák. Olyan a választás utáni magyarázkodás, mint a hülyegyerekek magyarázkodása akkor, ha valami rosszat csinálnak. Ma eldöntöttem, hogy soha többé nem veszek részt ebben a nagy össznépi cirkuszban, mert Magyarország társadalma úgy ahogy van elmgyógyintézeti kezelésre szorul, vagy annyira primitív, hogy ez a másik ok hátralévő életemben a választásoktól való távolmaradásra.
Mit is vonhatott le a Magyarországot kívülről szemlélő ember a 2010-es önkormányzati választásokról? Azt, hogy nem a nemzeti lét, a nemzet megmaradása és céljainak megvalósítása, nem a hazaszeretet irányította a kampányt, hanem az önös érdekek, a rengeteg gerinctelen niemand hatalomvágya, és a  megélhetési politizálás. (Aki eddig kommunista volt, ma független, vagy fideszes, jobbikos, esetleg LMP-s jelöltként próbált szerencsét. És sokaknak sikerült is elhitetni önmagáról, hogy valóban az akinek mondja magát.)
A kormánypárt győzelme nem véletlen, hiszen programja elfogadható és talán azt is mondhatjuk, hogy nemzeti. Ellenben a Jobbik ezen a választáson tragikus politizálásával drámai helyzeteket teremtett. Számos településen a Fidesz győzhetett volna, ha a jobbik nem indít jelöltet, de mert indított, a kommunista lett a település vezetője. Ma megint azt gondolom, mert ezt láttam, hogy a jobbik politikai részvétele csupán a zavarkeltés a kommunisták előrejutásának eszköze. Példaként talán egy Pest megyei  kisvárost említhetném, ahol a Jobbik 174 szavazata elegendő lett volna a maszopos jelölt bukásához, ha ezt a 174 szavazatot a Fidesz kapja meg. Ehelyett, sem a Jobbik, sem a Fidesz nem győzött, de a szocialista jelölt dobszó mellett vonulhatott be újra a polgármesteri hivatalba. Persze a Jobbik politikájának és hathatós segítségének köszönhetően. (Egyesek szerint feltételezhető, hogy az MSZP megfizette az indulásért - a bomlasztásért - a jobbikos jelöltet... de ki is hinne el efféle buta rágalmakat?) Mit lehet erre mondani? Megérdemlik a szavazók, és megérdemlik a pártok.
A szavazók?... Nos, ők a társadalom kisebbik, értékesebb része. A társadalom többsége viszont a választás napján otthon ücsörögött, mert dög volt felemelni a fenekét, hogy lakóhelye, megyéje ügyében eljárjon. Ő csak pofázni és elégedetlenkedni tud, tenni nem. Ez az ócska többség ment 1948-ban Mindszenty Mária-évi szentmiséire, és ez a többség gyűjtött egy évvel később,  Rákosi pajtás kérésére aláírásokat Mindszenty akasztása érdekében. Igaz, az akasztás elmaradt, Esztergom hatalmas jellemű és népét szerető prímása örökre eltűnt a magyar közéletből.
Ez a magyar többség harcolt 56-ban, majd jelentette fel bajtársát 57-ben, hogy ő maga megússza. Ez a többség ment két nap két éjjel tömegesen Kádár tömeggyilkos diktátor ravatalához (s őrzi az ott kapott emléklapot), s ez siratta el ugyanígy Antall Józsefet is két év elteltével épp olyan tömegesen. Ez a többség választotta vissza Antallék után Horn Gyula  ÁVH-s kormányát, majd ez szavazott az első Orbán kormányra is. És utána még kétszer kellett neki a kommunista söpredék, akit talán négy év múlva ismét visszahoz a hatalomba, mert hiszen kicsi ország vagyunk és csak egy söpredékünk van… (Persze, ha telik a zsebe, úgy Orbánék maradnak! Ám, ha áldozatot követel majd az orbán kormény, akkor repülnek… mert a társadalom söpredékének nem a haza, a nemzet, hanem a saját érdeke fontos.)
A társadalom kisebbik része, akinek még számít valamit az ország elment szavazni, és ideiglenes győzelmet vívott ki. A nagyobbik rész nem ment el. Vár. Jobb lesz-e neki vagy sem?... A pártok rossz személyi politikája, a kompromisszumok pedig áthatották az egész kampányt, s a végeredmény is. Dögszag van ma Magyarországon, és ez a dögszag nem a kormányból, hanem magából a nem szavazó társadalomból, a tudatlanságból, a kihagyott lehetőségekből árad. 2010-ben újra kihagyott ez a nem szavazó söpredék-társadalom egy lehetőséget, amellyel végleg kiebrudalhatta volna 65 évünk elrablóit, a gyilkosokat, a kultúra és a tudás, az érték és az erkölcs eltipróit. De ez a társadalom nem tette meg. S miért is tette volna, amikor édes saját magzatát is kiirtja, ha saját még édesebb érdeke úgy kívánja… s aki ezt teszi, miért érezne nagyobb felelősséget a hazájáért, a nemzetéért? Ócska társadalom ez, dögszagú, és megérett a megsemmisülésre, amelyet önmaga készít elő szisztematikusan és mérnöki pontossággal. Ennyi ócska és aljas áruló egyetlen országban sincsen a világon…
Lehet persze "orbánviktorosan" is felfogni a dolgokat, miszerint "a nép ma döntött, és tudja, merre akar menni! Ma már nem csak azt tudja, hogy mit nem akar, de azt is tudja, hogy mit akar" - etc…
Győzelemről azonban ma csak a politikusok beszélnek. Normális ember nem. Ugyanis a társadalom nagyobbik része (ők nem mentek el választani!), és a pártok egy része olyan, mint a kiéheztetett és ketrecbe zárt ebek. Isten irgalmazzon, ha egyszer kiszabadulnak, mert akkor szétmarcangolnak mindent.
Ebben a társadalomban, amelyből évek múlva minden érték kihal, hiszen a folyamat megfordíthatatlan, én nem veszek részt többé. Sem választani nem megyek, sem kritizálni nem fogom a kormányokat (már amennyit még megélek), de még panaszra sem nyitom a számat. Legjobb ezt a társadalmat pártostul, civilszervezetestül, nem szavazó többségi társadalmastul és mindenestül kívülről szemlélni. (Ma már lassan irigylem azt, akit Trianon elszakított, hiszen szerencsés, aki nem ehhez a magyarországi IQ-hiányos, öngyilkos és végtelenül primitív társadalomhoz tartozik…) Ebben részt venni, egyenes út a pszichiátriára, az intenzívre vagy a szép díszes dobozba.
Ötvenhárom évesen, a mai magyarországi magyar társadalom tekintetében Tompa Mihály mondatait érzem kiteljesedni, és utolsó sorának érzelmét élem át egyre élesebben… bár amíg tudok, harcolok ellene:

(…)
"A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen! "

2010. október 2., szombat

Október, a Rózsafűzér hónapja

 
Most, amikor a világ-és a belpolitika csaknem már lángokban áll, az ország gazdaságilag romokban hever, amikor keresztényellenesség tombol bármerre nézünk, s embertársaink fagynak majd meg a téli hidegben, a gyermekek tömegével éheznek, a gyűlölet járja be az emberiséget, az erkölcstelenség és a hitnélküliség rombolja a lelkeket, elérkeztünk egy olyan hónapba, amelyben a Szent Szűzhöz szóló imádság, a Rózsafűzér ideje van. Gyermekkoromban október minden estéjén megteltek a templomok - pedig dühöngött a vallásellenesség, a szocialista diktatúra, sokan szenvedték a kommunisták börtöneit -, s ki-ki a maga szándékáért, imádkozott Máriához. Ma, amikor oly sok politikai párt, szervezet emlegeti Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, feltenném a kérdést: - hányan veszik kezükbe a Szentolvasót, hogy végighaladva rajta elmondják a Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet? Egyáltalán, hányan tudják hogyan kell imádkozni e csodálatos, és Máriát magunk, és nemzetünk mellé állító imafűzért? Sajnos a templomok - sok esetben indokolatlanul - zárva vannak, hétköznapokon egyre kevesebb helyen lehet esténként bejutni vidéken Isten házába - pedig ahhoz nem kell pap -, hogy elimádkozzák az októberi Rózsafűzért. Így, marad az egyéni vagy egy-egy kisközösségben végzett Rózsafűzér. Az alábbiakban közreadok egy összefoglalót és egy kis "tananyagot" ahhoz, hogy aki tudja és akarja, imádkozhasson önszántából és szívből október minden estéjén Máriához... önmagunkért, családunkért, nemzetünkért, és Mária soha nem lankadó szeretetéért. Aki teheti vegye kezébe nagymamája, szülei, vagy ha van, saját rózsafűzérét s szánjon Máriára, ezzel saját lelkére húsz percet. Mert ez a húsz perc a lelki béke ideje, Mária ideje, a lélek és a hit ideje... amely nem vész kárba. Folytassuk e régi szép hagyományt mindnyájunk örömére és épülésére. S ha lehet, ne csak október hónapban...
(S. Gy.)
 
Rózsafűzér Királynője
Adoremus
 Szent V. Piusz pápa rendelte el az ünnepet a török felett Lepantónál (1571) aratott sikeres tengeri csata emlékére. A győzelmet a rózsafűzér imádkozása által a Boldogságos Szűznek tulajdonította. Október hónapot XIII. Leó pápa (1878–1903) a rózsafüzér hónapjává tette. II. János Pál pápa 2002. ooktóber 16-án adta ki a "Rosarium Virginis Mariae" kezdetű apostoli levelet, amelyben meghirdette a rózsafűzér évét. Ugyanakkor az eddig imádkozott rózsafűzért kiegészítette "A világosság titkaival", amelynek imádkozását a heti rendben csütörtökre javasolta. Így szombaton is az örvendetes rózsafűzért imádkozzuk, de biztatott arra, hogy akinek lehetősége van, nap mint a nap a teljes rózsafűzért imádkozza el.
 
 
Hogyan imádkozzuk a rózsafűzért?
Szerkesztő: B.Betti
 
Négy féle rózsafűzér van: Örvendetes, Világosság,Fájdalmas, Dicsőséges
Az Örvendetes rózsafűzér: Jézus fogantatásáról, születéséről, gyermekségéről szól
A Világosság rózsafűzére: Jézus életének – tanításának fontos pontjait emeli ki
A Fájdalmas rózsafűzér-titkok: Jézus keresztútjáról és haláláról szólnak
A Dicsőséges rózsafűzér: Jézus feltámadását, mennybemenetelét, és isteni mindenhatóságát fejezi ki
 
 
Egyszerre csak egyet mondunk!
Napokra osztva egyházi javaslat szerint:
Hétfő: Örvendetes / Kedd: Fájdalmas / Szerda: Dicsőséges / Csütörtök: Világosság
Péntek: Fájdalmas / Szombat: Örvendetes / Vasárnap: Dicsőséges
 
A Rózsafűzér titkot az Üdvözlégy Mária imádság közepén mondjuk (példa):
Üdvözlégy, Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.
Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus
- aki hitünket növelje – (és folytatjuk az Üdvözlégy imádságot:)
Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja,
Imádkozz érettünk most és halálunk óráján. Amen
 
Példának az Örvendetes olvasót írom le – a többi olvasó menete is ugyanaz, csak a titkok mások!
 
Rózsafűzér menete:
Kezdés (keresztvetés):
   „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
A láncon lévő keresztnél kezdjük:
   Hiszek egy… imádságot mondunk
A kereszt után lévő egyedül álló szemre („nagy” szemnek nevezzük):
   Miatyánkot imádkozunk
A következő három szemre:
   3 Üdvözlégyet mondunk a "bevezető titkokkal":
   pl: 1.aki hitünket növelje / 2. aki reményünket erősítse / 3. aki szeretetünket tökéletesítse
 
Egyedül álló szemre: Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget
(„Kis” Dicsőség: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Amen.)
 
Rózsafűzér körláncra:
Első 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:
   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 1.„titok”.
   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál – Asszonyunk…)
   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget
(Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek, most és mindörökké.Amen) 
Második 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:
   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 2.„titok”.
   (Üdvözlégy… - Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál – Asszonyunk…)
   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget
Harmadik 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:
   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 3.„titok”.
   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz, a világra szültél – Asszonyunk…)
   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget
Negyedik 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:
   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 3.„titok”.
   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz a templomban bemutattál – Asszonyunk…)
   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget
Ötödik 10 szem - mindegyik szemre ugyanazt:
   Üdvözlégy imádságot mondunk, a Jézus szó után következik az 3.„titok”.
   (Üdvözlégy…- Akit te, Szent Szűz a templomban megtaláltál – Asszonyunk…)
   Egyedül álló szemre („nagy” szem): Miatyánk-ot és „kis” Dicsőséget
Befejezés (keresztvetés): „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A Rózsafűzér után a következő imádságot mondhatjuk befejezésképpen:
"Most segíts meg Mária,
Óh irgalmas Szűsz Anya!
Keservét a búnak, bajnak,
Eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet,
A Te erőd nem törik meg.
Hő imáját gyermekidnek,
Nem, Te soha nem veted meg!
Hol a szűkség kínja nagy,
Mutasd meg, hogy Anya vagy!
Most segíts meg Mária,
Óh, irgalmas Szűz Anya!
Amen"

 
Forrás: http://www.freeweb.hu/veletek/25B-Ujsag/02.Maria-ujsag/1007u.Rozsafuzer.htm