Ferences szerzetes kapott köztársasági érdemrendet

Schmitt Pál köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta Kamarás (Faulhaber) Mihály ferences atyának az újvidéki magyarság körében 1943–44-ben végzett apostoli munkásságáért, kitartásáért és hűségéért, valamint Boldog John Henry Newman és Morus Szent Tamás könyveinek fordításáért.

Kamarás Mihály a Békés megyei Alsókamaráson, sváb családban született 1918-ban. Szegeden piarista diák volt, majd belépett a ferences rendbe. Teológiai tanulmányai és pappá szentelése után az akkor visszacsatolt Újvidékre került. A rend itteni kolostorát 1943-ban alapították. Öt ferences szerzetes kezdte meg a munkát, de kettőt hamarosan elvittek tábori lelkésznek. Az Újvidéken maradt három atya, Körösztös Krizosztom házfőnök, Kovács Kristóf és Kamarás Mihály a város és a környező falvak magyar lakosságának lelkipásztori szolgálatát látta el.
A szerb kommunista partizánok előretörése 1944 őszén már közvetlen életveszélyt jelentett a ferencesek számára, de ők úgy döntöttek, nem hagyják el a rájuk bízottakat. Mindhármukat súlyosan bántalmazták. Egyikük bele is halt sérüléseibe, a másikat kivégezték, a hármadik szerzetes, Mihály atya, bár szintén kegyetlen ütlegeket kapott, túlélte a gyilkos napokat. „Talán keményebb volt a fejem, mint az övék” – mondta a rend budai rendházában élő szerzetes, akit az 1944-es események után kiutasítottak Jugoszláviából. Azt követően Szegeden, Pécsett, Salgótarjánban volt lelkipásztor, az ötvenes években segédmunkásként dolgozott. 1958-tól ismét rendi keretben tevékenykedett Budán, Mátraházán, Esztergomban, New Yorkban és Szegeden. Kiváló Newman- és Morus-fordításai ma is népszerűek.
A hét ferences vértanú – köztük az újvidékiek – boldoggáavatási ügye napirenden van. A szellemileg ma is friss és fiatalos Mihály atya szeretettel emlékszik vissza vértanú társaira, de kissé neheztel is rájuk, hogy őt itt hagyták – közölte az idős atya a Ferences Sajtóközponttal. És természetesen vannak vágyai is. Többek között, hogy ha már itt felejtette Kristóf és Krizosztom, akkor már szeretné megérni a boldoggáavatásukat.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Paskai László: ferences püspök szentelte a ferences bíborost



Zadravecz püspök szentelte pappá...



Paskai László bíborost hatvan éve, 1951. március 3-án szentelte fel Zadravecz István ferences püspök. Három olyan örökfogadalmas ferences szerzetes kapta meg e napon a papság szentségét, akik a rendek feloszlatása, illetve a ferences rendre érvényes létszámkorlátozás miatt 1950-ben egyházmegyei keretbe kerültek át.

Paskai László – rendi nevén Pacifik – mellett ekkor szenteltál fel Kákonyi Asztrikot (festőművész - a szerk.) és Balázs Sebestyént (egykori tartományfőnök - a szerk.). E két utóbbi szerzetes később visszakerülhetett rendi keretbe, Paskai László azonban világi papként élte le a következő évtizedeket. Az is érdekes, és jellemzi a kort, hogy a kisebb rendeket, vagyis szentelési fokozatokat (zsinat előtt vagyunk) a megelőző napokban Zadravecz püspök a lakásán lévő kápolnában adta fel a szentelendőknek.

Hogyan érlelődött a bíboros ferences hivatása? „Szegedi vagyok, édesanyám alsóvárosi lány volt, ahol egészen kiemelkedő munkát végeztek a ferencesek a híres búcsújáróhelyen. Középiskolás koromban, az érettségi előtt döntöttem el, hogy ferences pap leszek, a rend belső tartalma miatt, és ma is ferencesnek tartom magamat” – válaszolta a bíboros a Ferences Sajtóközpont kérdésére.

A bíboros úrtól megkérdeztük, hogy a boldoggáavatás küszöbén álló hét ferences vértanú közül, akik 1944 és 1954 között életüket adták hitükért és hazaszeretetükért, van-e valamelyikükről személyes emléke. Hajnal Zénó nagyatádi gvardiánt ismerte, akit 1945-ben gyilkolt meg egy vöröskatona Gyékényesen.

„1944-ben, amikor már a szovjet seregek Magyarországra beléptek, a leventéket, köztük engem is Szegedről elvittek. Gyalogosan, három nap alatt értünk Dunaföldvárra. Ott a testvéremmel együtt megszöktünk a leventéktől, és néhány nap után azt a tanácsot kaptuk, hogy próbálkozzunk valami munkát és szállást kapni Nagyatádon a ferenceseknél. Így kerültem 1944-ben Nagyatádra, ahol bekopogtattunk a házfőnökhöz. Hajnal Zénó kedvesen fogadott bennünket. Ott maradtunk a zárdában, ahol más menekültek is voltak. Zénó atya nagyon tiszteletre méltó és közvetlen volt. Ott voltunk mindaddig, amíg kiürítették Nagyatádot. A harcok alatt a kriptában húztuk meg magunkat. Így ismertem meg Zénó atyát, aki nagyon tiszteletre méltó ferences szerzetesként él az emlékezetemben. Hallottam, hogy később Gyékényesen két papot, köztük Zénó atyát kivégezték. Nyugodjék békében. Lehet, hogy az ő személye is hatással volt döntésemben, hogy én is ferences szerzetes lettem.”

Paskai László 1945-ben jelentkezett a rendbe. Szécsényben volt novícius és Gyöngyösön kezdte a teológiát. Emlékezetes epizódja gyöngyösi tartózkodásának, hogy Németh Luciusz atya jogtanár irányításával a templom egyik mellékoltára alatt lévő titkos kriptanyíláson lejutva rejtették el a templom értékes ötvöstárgyait, hogy nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek. Negyven év múlva, mikor a ferencesek visszatérhettek Gyöngyösre, felszínre hozták a kincseket.

A gyémántmisés bíboros világi papként, teológiai tanárként és főpásztorként is mindig kapcsolatban volt a ferencesekkel, különösen Karácsony Aladárral, aki Szécsényben és Gyöngyösön is magisztere, vagyis elöljárója volt. A rend legfőbb római elöljárójának felkérésére több alkalommal is rendi vizitátor volt a magyar provinciában.

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány ma is tagjai közt tartja nyilván Paskai László bíborost, aki – mint mondta – örökfogadalmas ferencesként mindig igyekezett megőrizni magában a ferences lelkületet.

Paskai László bíboros, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye nyugalmazott főpásztora március 5-én ünnepli gyémántmiséjét az esztergomi bazilikában 10.30-kor. A jubiláns főpásztort egyházmegyéje körlevélben is köszöntötte.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Elhunyt Huszár Jeromos OFM

Február 26-án, életének 96. évében elhunyt a sokak által ismert és szeretett Huszár Jeromos ferences atya.

A rend esztergomi gimnáziumának egykori igazgatója Egyházasrádócon született 1915-ben. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, ezt követően bencés diák volt Esztergomban és Pápán, itt már ferences rendi növendékként. Érettségi után, 1937-ben rendi elöljárói a salzburgi egyetemre küldték filozófiai tanulmányok végzésére. Itt élte át 1938 márciusában az Anschlusst. Hazakerülése után a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait. 1941 júniusában szentelte pappá Zadravecz István ferences püspök, majd kitüntetéssel doktorált 1943-ban a szegedi egyetemen.

Tanári működését a legnehezebb időben, 1944-ben kezdte meg az esztergomi gimnáziumban; történelmet és földrajzot tanított. 1950-től azon néhány korábbi ferences tanárok egyike volt, aki vállalta a további tanítást, és oroszlánrésze volt abban, hogy az iskola fennmaradt és napjainkig is működik. 1965-től 1974-ig volt igazgató, illetve igazgatóhelyettes. Az 1989/90-es tanév végéig oktatott, majd mikor a rend visszakapta a zalaegerszegi rendházat, ott szolgált lelkipásztorként.

Amíg ereje bírta, részt vett az öregdiákok osztálytalálkozóin, mint egyetlen élő a háború utáni tanári karból. Halálával megszakadt az 1950 előtti esztergomi ferences tanárok és a még élő diák nemzedékek közötti utolsó kapcsolat. Utánozhatatlan egyénisége, szeretete, mosolya ezrek számára adott erőt. Jeromos atya élete és személye Esztergomtól elválaszthatatlan.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír